Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-19 / 8006. szám
Magyar Hírlap,1991. 3. 14. Koncepcióváltás a Magyarok Világszövetségénél Az összmagyar érdekek képviselete A Magyarok Világszövetségére szükség van, de a szervezetnek folytatnia kell a megújulást, s ehhez a jelenleginél nagyobb anyagi lehetőségekkel kell rendelkeznie — ez az egyetértés alakult ki az Országgyűlés Külügyi Bizottságának az MVSZ székházában megtartott kihelyezett ülésén. MH-tudósítás Elöljáróban Czine Mihály, az MVSZ ügyvivő alelnöke és Komlós Attila megbízott főtitkár tájékoztatta a külügyi bizottság gyér számban megjelent tagjait a szövetség két éve tartó átalakulásáról, amelynek eredményeként az MVSZ a Külügyminisztérium fiókintézményéből önálló és független, pártok feletti társadalmi szervezet lett. Míg az MVSZ korábban (önhibáján kívül) szinte kizárólag a nyugati magyarságra koncentrált, addig most tevékenysége egyik fő területének tekinti a szomszéd országokban élő magyarság kulturális életének támogatását, a „haza a magasban” gondolat fenntartását. Vannak feladatok, amelyeket az MVSZ jobban el tud végezni, mint a politika — hangsúlyozta Czine Mihály. Az MVSZ újkeletű feladatai között emelte ki Komlós Attila a segítségnyújtást a határokon túli magyarság anyanyelvi kultúrájának, nemzeti identitásának és nemzeti öntudatának ápolásához, a magyar—magyar és a magyar—nemmagyar párbeszédek létrejöttéhez. „Nehogy ellenségképek alakuljanak ki a szomszéd nemzetek közön” — hangsúlyozta. Komlós Attila két tervről is beszámolt: két- és többoldalú tárgyalásokat kezdeményez az MVSZ a szomszéd országok hasonló nemzeti(ségi) szervezeteivel, s felvételét kéri az ENSZ nem-kormányközi szakosítón szervezeteibe. A Magyarok Világszövetségére már csak azért is szükség van, mert ez a szervezet „a szétszakított nemzettestet egybetartó kulturális hálót szövi meg” — érvelt Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia védnökségének társelnöke, aki a konferencia működéséről és az MVSZ-szel-fenntartott kapcsolatairól számolt be. Javasolta: tartsanak újjáalakító közgyűlést, amelyen a külföldi magyarságnak szószerint minden szervezete képviseltetné magát, „Lipták Bélától Tollas Tiborig” — mondta. Itt hozhatnák létre azt a hiteles programot és választhatnák meg azt a hiteles vezetőséget, amely azután legitimálhatná a Magyarok Világszövetségét. A megjelent képviselők közül Roszik Gábor előbb kétségbe vonta az MVSZ létjogosultságát, mondván, hogy most már a különféle pártok és irányzatok megalakítják a maguk magyarság-szervezeteit, s ezek mintegy fölöslegessé teszik az MVSZ-t, majd az ellenérvek hatására úgy vélekedett, hogy koordináló szervezetként talán mégis szükség lehet rá. Roszik névváltoztatást javasolt és kijelentette: végülis a külföldi magyarok fogják eldönteni, van-e szükség az MVSZ-re — előrevetítve a szervezet esetleges szakadásának nem éppen üdvözítő távlatát. Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke a megbeszélést összefoglalva a bizottság nevében támogatásáról biztosította az MVSZ koncepcióját, egyúttal arra figyelmeztetett, hogy a szervezet lehetőség szerint ne irritálja a szomszéd országok hivatalos szerveit. Az anyagi gondokra azzal javasolt megoldást, hogy próbálkozzék a szövetség a nyugati gazdag magyarok körében. A bizottság részéről rendszeres konzultációt helyezett kilátásba. Különös fényt kölcsönzött a Benczúr utcai tanácskozásnak a magyar irodalom két állócsillagának felszólalása. Mindketten az MVSZ megőrzése mellett érveltek. Dobos László, az MVSZ társelnöke szlovákiai tapasztalatai alapján szólt a magyarságlét kivételes perceinek múlandóságáról, Sütő András, az MVSZ tiszteletbeli elnöke pedig szenvedélyesen érvelt az MVSZ névváltoztatása ellen, az összmagyarság érdekvédelmi szervezet jellegének fenntartása mellett. Dobos László az elmúlt két évet a magyarságlét újabbkori szabadságharcának nevezte, amelyben a magyarság egyelőre még lépéselőnyben van. De fogy az ajándék idő — figyelmeztetett. Az MVSZ- nek az a feladata — mondta —, hogy leltárba vegye a magyarságot, ápolja kötöttségeit, de nemcsak magyar kötődéseit, hanem a magyar-szlovák, magyar-szerb, magyar-román viszonyt is. A sérelmeken felülemelkedve, partnerként kell az emberi, a polgári kapcsolatokat alakítani — állapította meg, egyben nagyobb anyagi támogatást szorgalmazva az MVSZ-nek. * Sütő András az MVSZ konfliktusoldó szerepének jelentőségét hangsúlyozta — magyarországi és külföldi magyarok között, magyarok és más nemzetiségűek kapcsolataiban. Képtelenségnek mondta, hogy pártok vállalják föl az összmagyarság érdekképviseletét. „Hetven év után most először nyílik lehetőség a remények egynémelyikének megvalósítására a közös égbolt alatt” — állapította meg, de figyelmeztetett: „elfogultság festi sötétebbre az eddigi képet, politikai körökből eredő érdekek alapján”. „Nem az MVSZ tisztelt meg engem, amikor meghívott tiszteletbeli elnöknek, hanem én tiszteltem meg az MVSZ-t azzal, hogy elfogadtam a megbízatást” — jelentette ki, hogy később megjegyezze: az ő jelenléte semmire sem biztosíték, csak a romániai magyarság hozzájárulása az MVSZ tevékenységéhez. • Szalay Hanna
