Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-19 / 8006. szám

Népszabadság, 1991. 3. 14 I Jelentős sajtója kerekedett Szabó Lukácsnak. Az MDF debreceni szervezetének „ke­mény embere" korábban a szovjet katonai reptér meg­szüntetéséért szállt ringbe, majd a tavaly március 20-i szobordöntések miatt kapta ót szárnyára a hír. A Magyar Demokrata Fórum 42 éves or­szággyűlési képviselőjét — akinek magángazdasága van Hajdúbagoson — alaposabb bemutatkozást és tisztázást szolgáló interjúra kértük. Ezt indokolta minapi, nagy port kavart parlamenti interpellá­ciója. Az első lépés — Akik közelebbről isme­rik, ütésálló embernek tartják. A mostani felkéréskor mégis mintha ódzkodott volna ettől a beszélgetéstől. Miért? — Jobban szerettem volna, ha az interjú nem személyem­re, hanem csakis az ominózus interpellációban érintett kér­désekre szorítkozik. Pályám bemutatása ugyanis óhatat­lanul elvonja a figyelmet a lé­nyegtől. — Akkor kezdjük a lényeg­gel. Interpellációjában ön jo­gilag elévült ügyekben vissza­menőleges felelősségre vonást szorgalmazott. Miként képzeli el ezt egy jogállamban? — Ugyanúgy, ahogy az pél­dául a második világháború utáni Németországban történt. A kommunizmus bűntettei sem évülhetnek el. Különben is, a büntethetőséget tavaly májusig politikai okok akadá­lyozták, az elévülési időszámí­tást tehát ettől az időponttól kellene kezdeni. — És az alkotmányosság? — A felelősségre vonás ter­mészetesen csak akikor me­hetne végbe, ha előbb a par­lament törvényt fogadna el róla. Am, most még az sem biztos, hogy egyáltalán az Országgyűlés élé kerül az ügy. — A 168 óra legutóbbi adá­sában, amelyben ön is meg­nyilatkozott, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának képviselője azt mondta: nem akarnak 70 éves öregembere­ket bbrtőábe ísukatni, elegen­dő lenne számukra, ha napvi­lágra kerülne a nevük, önt ez a megoldás nem elégíti ki? — De igen. Mint első lépés. A TIB már az én nyilatkoza­tom ismeretében nyilvánult meg, én viszont nem vitázhat­tam az övékével. Lehet, hogy e bizottságnak is vannak érin­tett tagjai. — A Népszabadságot is ke­ményen bírálta, miközben párhuzamot vont a 34 évvel ezelőtti lap is a mostani kö­zé. Komolyan gondolta ezt? — Ennek az újságnak már tavaly májusban öles betűk­kel kellett volna bocsánatot Jelképrendszerváltás után kérnie 34 esztendő hazugsá gaiért, miként a Németh-kor­­mány is megkövette az elődök vétkei miatt a magyar népet, vagy az 1968-as bevonulásért a Szovjetunió Csehszlovákiát. — Ez, úgy gondolom, sem­miképpen nem deklaráció, ha­nem tartalom kérdése. Mi te­hát a tartalmi kifogása a lap ellen? — Az, hogy az interpelláció­ról már annak elhangzása előtt írtak, és ezáltal óhatatlanul befolyást próbáltak gyakorolni a képviselőkre. — ön nem próbált meg mái a felszólalása előtt szövetsége seket keresni? — De igen, s kaptam is se gítséget, szaktanácsot például szabaddemokratáktól és füg­getlenektől. — A hajdúbagosi csillaghul­­latás, de legkésőbb a Lenin- és a '19-es szobor ledöntése óta ön mintha inkább a Jel­képrendszerváltás embere len­ne. E szakasz lezárultával amikor a gyökeres gazdaság törvények meghozatala továbl már aligha odázható, nem ér­­zi-e úgy, hogy valamelyest légüres térbe került? Hiszel mentelmi ügyében adott vála­szát nem számítva, összeseit kétszer szólalt fel a parla­mentben. — Korábban, a hatalom ke­rítésén kívül mást még nerr is tudtunk váltani, mint jel­képet. A kárpótlási törvén* tárgyalásakor már majdnem szóltam, de aztán letettem ró­la, mert százhuszonhatodik­ként nem érdemes, olyankai már az arat tapsot, aki eláll a felszólalástól. A részlete! vitában viszont majd megszó­lalok, mégpedig mindjárt i vezérszónokok után szeret­nék, tehát amikor még nerr lankad a figyelem. Ez eltö­kélt szándékom, s olyasmii akarok elmondani, amit, ha elfogadnak, alapjaiban más lesz a törvény, mint amit a kormány előterjesztett. — Hallhatnánk-e erről mái előzetesen valamit? — Először kifogásolni fo gom, hogy egy sután megtal­palt kormányrendelet révén a korábbi elit a privatizálódh kezdő vállalatoknak kvázi tu­lajdonosa lesz Nem a régi és tapasztalt szakemberekkel, hanem azokkal van bajom, akik annak idején politikai megfontolásból, koholt érde­mek alapján kerültek pozíció­jukba. Miután a vállalati ta­nácsok tagjainak a felét eleve az igazgató delegálhatta, a kétharmadhoz szükséges több­­letvoksokat pedig játszi köny­­nyedséggel megszerezhették, a rátermettek árnyékában ők is a helyükön maradhattak Amennyiben a kárpótlási elő­terjesztés lényege változatlan marad, egy másik régi réteg erősíttetik meg birtokonbelü­­liségében. Marketing a háztápban — Véleménye szerint hol rémlik az előterjesztés csapdá­ja? — Ha minden gyorsan ha­lad, fél éven belül végbemegy az osztozkodás, az épület, az eszköz, a gép, ez állami tá­mogatás azonban a „nevesí­tett” tsz-tagoké lenne, míg mások jussa a csupasz föld, ami a prosperáló magángaz­dasághoz ugyan szükséges, ám nem elégséges. Ezt elkerülen­dő szorgalmazni fogom, hogy a termelőszövetkezetek a kár­pótlási jegyükkel először is maradéktalanul fizessék visz­­sza 30 esztendő állami támo­gatását. Ezen túlmenően ró­ják le összes adósságukat az államnak, a társadalombizto­sításnak és a nekik hitelt adó cégeknek, üzemeiknek. Ami ezután marad — ha ugyan bármi marad —, azt, és csak­is azt fordíthassák állami va­gyon megszerzésére. — Ez a megoldás nem kül­­dené-e teljesen padlóra a me­zőgazdaságot? — Szerintem nem, mert a költségvetés ily módon mint­egy 40 milliárd forint több­letbevételhez jutna, amivel például az agrárszerkezet át­alakítását, a felvásárlást és az induló gazdaságok hitelkama­tainak törlesztését támogat­hatná. — Tizennyolc esztendeje ön is magángazda. A Közgazda­ság-tudományi Egyetem mar­ketingszakán szerzett diplo­májának hasznosítására ez a legjobb hely? — Ebben is van marketing, de csak amolyan háztáji, mert az én termékem — például feldolgozott vagy friss zöld­ség — egyelőre jó keleti mi­nőségű. Céghez én már nem mennék dolgozni, csak akkor, ha az teljesen vagy legalább részben az én tulajdonom lenne. — A Szabadon választott című könyvből úgy tudjuk, hogy első munkahelyéről po­litikai okok miatt bocsátották el. Mik voltak ezek az okok7 — Máig sem tudom, én a káderlapomat soha nem lát­tam. Am ahogy diplomázáso­mat követően utánam küldöz­gették, minden reménybeli munkahelyemen sorra vissza­mondták az alkalmazásomra korábban tett ígéretet. Talán az lehetett a baj, hogy az egyetem előtti munkahelye­men túl sokat bíráltam a csehszlovákiai inváziót. — Miként történhetett, hogy ilyen előzmények után felvet­ték a legelitebb egyetemre, holott 1969-ben a politikai szempont nagyon fontos volt? Nincs itt valami ellentmon­dás? — Nincs. Miután nem dol­goztam még egy teljes esz­tendőt, munkahelyi ajánlás sem kellett. A középiskola utolsó évében különben is or­szágos tanulmányi versenyt nyertem, és az osztályfőnököm is jól menedzselt. Amiből túlkínálat van — Az egyetemen sem nyúl­tak maga után az akkortájt különösen éber szervek? — Nem, ott soha nem érez­tem ilyet. De különben, az a hirtelen készült könyv, amit említett, teli van hibákkal. A rólam szóló anyag a tudtom nélkül, tehát személyiségi jo­gaimat megsértve került be­le. A rövid életrajzot eredeti­leg az MDF etikai bizottsága kérte a képviselő-jelölés előtt és miatt, még arról sem volt sejtelmem, hogy azt elküldik Budapestre. — Miért, ha máshová ké­rik, akkor más önéletrajzot ad? — Bizonyos tekintetben igen. Az említettbe például azt sem vettem bele, hogy lakos­sági nyomással sikerült jóval a csapatkivonási ütemezés előtt megszüntetni a debrece­ni .szovjet katonai repülőte­ret. De hát ezek és más té­nyek MDF-es körökben is­mertek voltak rólam. Meg az­tán, ha könyvhöz kérik, ta­lán kevesebb meghurcoltsá­­got írok, hiszen ebből úgy is túlkínálat van. Rác T. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom