Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-18 / 8005. szám

Mi áll az MDF-en belüli elégedetlenség hátterében?

Magyar Nemzet, 1991. 3. 13.

1*

Nem lejekei követelünk, hanem jól működű irakciól

— mondia Csapody Miklós

Hétfőn, késő este, a plenáris ülés után az MDF-frakció 19 tagja megbeszélésre gyülekezett a Képviselői Irodaházban. Az összejövetel után többük készségesen válaszolt lapunk kérdéseire, bizonyítandó az új szellemet, miszerint „ne mindig ugyanazok az emberek beszéljenek". Elképzeléseik lényegét azonban Csapody Miklós foglalta össze.

— Saját frakciójuk üléstermében tartották a tanácskozást.

— Ügy gondolom — s ez kezdetektől fogva így volt —, hogy itt nincs helye semmi titkolódzásnak, konspirációnak, ezért minden frakciótag előtt nyitva volt az ajtó.

— Hány fű áll jelenleg az MDF-en belüli változások mellett?

— A bizalmatlansági indítvány ívein körülbelül ötren aláírás szerepel. Nem volt módunk azonban — jórészt azért, mert sokan nem voltak jelen — pontosan meghatározni, hogy hányán képviselik azokat az alapelveket, amelyeket a későbbiekben majd bővebben kifejtek. Ha sikerül a képviselőtársakkal megértetni, hogy miről van szó, s el tudjuk oszlatni a kételyeket, akkor legalább százharminc frakciótagra számíthatunk. Leszámítva azokat, akik nem érdekeltek a változásokban, illetve még nem döbbentek rá arra, hogy abban mindannyian érdekeltek vagyunk, a frakció nagyobbik része mellettünk áll.

— Ezek szerint az, bogy huszonhármán szavaztak csak Kónya Imre ellen, semmit nem Jelent, hiszen ott nem a frakció változása volt a kérdés.

— Pontosan. Egészen másra adták a nevüket a konstruktív bizalmatlansági indítványon, és másra a bizalmi szavazáson. A két kör nem azonos, számadatokról nagyon nehéz beszélni. A február 26-i frakcióülésen március 17-ig automatikusan bizalmat kapott a vezetés, így az elnök is. Felesleges volt bizalmi szavazást kérni abban a reményben, hogy bizonyos konstrukciók vagy személyi kérdések rendezhetők, amikor az elnök már bizalmat kapott.

— A szavazás eredménye semmit nem Jelent, március l?-én bárral történhet?

— Természetesen. Reményeink szerint mindenféle külsőség vagy belsőleg gerjesztett feszültség nélkül, régi jó MDF-es hangulatot idézve fogjuk megbeszélni azt, hogy az a struktúra, amit a taxisblokádot követően kialakítottunk, nem működik, s ennék megtárgyalása után juthatunk el személyi konzekvenciákig.

— Hogyan tudná a változás lényegét röviden összefoglalni?

— Nem ideológiai, nem eszmei síkon szeretnénk a változást, s nem követelünk fejeket sem. Ráérünk megírni saját történelmünket, azt, hogy kik voltak közöttünk populisták, kereszténydemokraták, nép-nemzetiek, nemzeti szabadelvűek stb. stb. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom és legfőképpen a gazdaság nem ilyen alapokon szerveződik. A változások iránti igényünk kizárólag pragmatikus természetű. Az MDF programját kívánjuk megvalósítani úgy, hogy a frakció és a kormány közti kapcsolat ne csak „felülről lefelé" működjön. Az MDF-frakció most nem egységes, de soha ilyen erős nem volt. Senki nem fog közülünk más padsorba átülni, de erkölcstelenség lenne elégedettnek lenni a látható működési zavarok ellenére. Március 17-én szeretnénk tisztázni azt, hogy mennyiben van szüksége a kormánynak a frakcióra, mik a feladatok. Ha kell, nyomást gyakorolunk a kormányra: hagyja azt, hogy segítsük a munkáját. Ezzel a koalíciós felállással, ezzel a kormánynyal, Antall József miniszterelnökségével szeretnénk dolgozni. Eredeti programunk szerint célunk a monopóliumok felszámolása, a bérből és fizetésből élők terheinek csökkentése, az elszegényedés megállítása. Nem hisszük azt, hogy mi vagyunk az igazság letéteményesei, de bízunk a józan észben, abban, hogy megtaláljuk a közös gondolkodás alapjait. Senkivel sem szeretnénk személyi konfliktusba keveredni, és nem ősziünk „fantáziátlan fundamentalistákra", és „kívülről vezérelt bérencekre”. Az ország stabilitása fontos, és fontos a frakcióvezetés stabilitása is, de nem tartom reálisnak, hogy ebesek saját magukban lássák ennek személyes garanciáit, s azt gondolják, hogy aki velük fordul szembe, az királlyal, istennel, hazával fordul szembe. Nem személyi kérdésekről van szó. A miniszterelnök úr kivételével — aki megértette, miről van szó — mindenki félreértette a szándékainkat.

— Antall József elé is letettek az aláírandó Iveket?

— Tájékoztattam róla. Mivel az információkat nem pontosan és időben krpja meg, jónak láttam,

ha első kézből értesítem a történtekről. Természetesen neki nem kellett arról dönteni, hogy aláirja-e az ívet vagy sem.

— Ml a legfőbb akadálya annak, hogy kellően informált legyen a miniszterelnök úr?

— Teljes mértékben elégedetlenek vagyunk a tanácsadóival, a miniszterelnöki hivatal némely alkalmatlan alkalmazottjával, s természetesen a frakcióelnökség is saját helyzetének foglya.

— A „leszűkített” frakciódéit követően beszélgettem egyéni képviselőkkel, akik elkeseredetten számollak be vidéki tapasztalataikról.

— Sokan érzik úgy, hogy két tűz közé kerültek, „poíozóemberek” lettek, s erkölcsi felelősségük tudatában kívánnak változtatni.

— Mikor merült fel először a változtatás Igénye?

— Meg fog lepődni, de ez a pozitív elégedetlenség, ami végül ebben az indítványban öltött testet, már tavaly júliusban, a választási győzelmet követő elégedettség után elkezdődött. Február elején egy indítványomban kértem, hogy mivel a frakcióvezetés 1690 májusa óta nem adott emlékeztetőt a képviselőcsoport tagjainak az elnökségi ülésekről, s így nem lehetünk tisztában annak politikai tevékenységével, bizottsági munkájával, a pártelnökséggel való együttműködésével, készítse el tevékenysége mérlegét és számoljon be a frakció 11-i ülésén orról. E levélben megkérdeztem azt is, hogy mit tesz a frakcióvezetés annak a káros látszatnak a végleges eloszlatására, hogy a Nemzeti Alapítvány nem egy személyi-politikai szereplésvágy uralta MDF-pártbelügy, s megkérdeztem azt is, hogy Csengey Dénes milyen meghívás alapján utazott Mexikóba. Kérdéseimre jórészt nem kaptam választ, s ezt egy darabig a frakcióvezetés elfoglaltságának tudtam be.

— Tudják már, hogy kik lesznek u „üj mrcok"?

— Feltétlenül. Neveket nem mondhatok, de beszélgetnünk kellett már erről. A frakcióban nagyon sok tehetséges ember van, akiket az ország nem is ismer, sőt a vezetés sem. £n, mint már elmondtam, nem kívánok frakcióelnök lenni, de még az elnökségben sem kívánok helyet foglalni. Valahogy úgy alakult, hogy az én nevemhez kötik sokan a frakción belüli változások kezdeményezését.

(s. n.)