Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-15 / 8004. szám

Magyar Nemzet, 1991. 3. 11 lMi-ben sorozatot akartam inti olyan politikusokról, akik a magyar társadalmi életben az úgynevezett első és második nyilvánosságban Jelentő« szerepet játszották. Arról faggattam ókét: mennyire váltottak valóra IJfti­kon elképzeléseiket. Vagy mennyire csalatkoztak azokban, egyáltalán, olyan életet képzeltek-e cl maguknak és az országnak, mint amilyenben él­ni kényszerültünk. A sorozat egyik­­másik darabja elkészült, de — termé­szetesen — akkor egyik sem Jelenhe­tett meg. Az aiabb kővetkező interjút HM július if-án készítettem Vas Zoltánnal balatonalmádi házában. Vas Zoltán csak úgy volt hajlandó beszélgetni, ha közben tegezödünk (Ezt a módot — hangulati okokból — meghagytam!) * — Hogyan jellemeznéd ma elvei­det, és ha visszagondolsz régi néze­teidre, réljaidra, ezek hogyan, mi­ként valósultak meg? — Mi, akik nagyon régen in­dultunk kommunistákként, mi a szocializmust először is nem a ka­pitalizmustól körülvett orszá­gokként képzeltük el. Mi Orosz­országra csak akkortól gondol­tunk, amikor ott 1917-ben Lenin magához ragadta az uralmat. Kérlek szépen, mi a magyar fia­talok, tulajdonképpen egy ma­gyar polgári forradalomnak vol­tunk a katonái és hívei. Adyn nevelkedtünk, és körülbelül ab­ban a szocializmusban, amelyet ő talált a Népszavában, ahol az úgynevezett proletárverseit közöl­te. £n csak akkor lettem kom­munista. miután 1917. november 7-én győzött a forradalom. — Milyen volt • kommunlítasá­­god? — Abszolút szovjetíajta kom­­munistaság volt. mert más iro­dalma ennek Magyarországon akkor még nem volt. Harcoltam ’19-ben, mint vörös katona, a szo­cializmus győzelméért. Utána két­szer voltam statáriális bíróság előtt, tizenhat évet töltöttem fegy­­házban. Ez mind harc volt a szo­cializmusért. mégpedig a szov­jet szocializmusért. De ehhez, tudnod kell. hogy én nagyon jó szovjet nevelést kaptam. En még hallgattam Lenint 1922-ben, én a legkülönbözőbb vitákat hallot­tam Zinovjevtól, Buharintól, Sztálintól. Ez a Trockij-vi­­ta ideje. Mikor Lenin ma­ga sem tudta eldönteni, hogy ki legyen a szovjet pártban az utóda. Ismered a híres levelét, hogy mindenkit válasszatok meg, csak Sztálint ne, mert ez egy ilyen meg olyan ember. 1925-től kezdve már csak annyit tudok ..első kéz­ből". amit a polgári sajtóban ol­vashattam Sztálin leleplezéséről. De én azt mondom, hogy a Szov­jetunió továbbra is az én esz­ményképem, és ha a Szovjetuniót a burzsoá sajtó szidja és Sztálint szidja, akkor az én oldalam nem a burzsoázia oldalán van, hamm Sztálin oldalán. És így jutottam el 1940-ig. amikor megint négy évig éltem a Szovjetunióban. — Ez a számodra ellentmondásos és másoknak vészterhes Időszak változtatott nézeteiden? — Kérlek szépen: Lenin alatt a szabad kommunista vita volt a mérvadó. Nem féltünk elmonda­ni véleményünket. Amikor én megérkeztem a Szovjetunióba, szabad vélemény nem létezett. — ezt elfogadtad, mint azükséges rosszat? • — Semmiképp sem törődtem be­le. Nem hittem el. hogy a Kan Bé­la áruló, én nem hittem el, hogy a Vági István áruló. De amikor én megérkeztem Oroszországba, és szabadon beszéltem, láttam, hogy mindenki ijedt, nem mer­nek velem szóba állni. Nem, mert velem szóba állni a saját felesé­gem sem, aki szovjet párttag volt. Állandóan maga mellett tartott egv csomagot, ha elviszi éjjel az ávó, a tisztasági cikkei meglegye­nek. Rettegett egy oiyan férfi, mellett, akit úgy fogadtak Ráko­sival a Szovjetunióba való meg­érkezésekor, mint a Szovjetunió hősét, csak éppen nem rakták a mellemre azokat a csillagokat amelyekből annyit semmiképp nem tudtam voina szerezni, mint Brezsnyev., t — Megszabadultál ettől ■ lidérc­nyomástól 1945 után? — '45-ben, amikor hazajöttem, ez a feszültség nem oldódott fel egyetlen pillanatig sem, mert ne­künk ezeket a dolgokat a magyar nép előtt feltétlenül tagadni kel­lett. De azzal a szent elhatáro­zással jöttünk haza — és ebben valamennyien egyek voltunk. Rá­kosit is ideértve —, hogy nálunk ez soha meg nem ismétlődhet. Persze- óriási történelmi önmeg­tagadással csináltuk mindezt, mert bármit hirdettünk, csinál­tunk, tudtuk: hogy itt mi vagyunk az urak. mivel mögöttünk állt a Vörös Hadsereg. Vas Zoltán: „Nem nézhetek úgy a tükörbe.. nem kérhetem a felvételemet. Nagy Imre egy kristálytiszta lel­kületű ember volt, egy kristály­­tiszta lelkületű kommunista. Csak nem tudta, hogy hol kell megáll­ni. Hagyta magát sodortatni az eseményekkel. En már bizonyos ponton lövettem volna. Szóval, a legnagyobb tisztelettel beszélek róla, mint barátról, mint kommu­nistáról, de ahova elsodródott, az má,r nem volt sem szocializmus, sem kommunizmus. — Az elmondottak alapján milyen unuUáfokat vontál te? — Nézz • ide, ’56-nak egyetlen nagy gyümölcse, hogy az ’56 előt­ti érára vissza nem mehettünk. Senki nem mehet vissza, Kádár sem. — Hogyan alakultak eztán hétköz­napjaid? — Politikai szerepem '56 után nem volt. Vissza se hívtak a köz­életbe. sőt, mindent elkövettek, hogy ne érvényesüljek. Kétezer forint segélyből éltem, amit a fő­város ínségalapjából kaptam. Ak­kor nem volt időm rá, hogy író legyek, mert fordítást kellett hogy vállaljak. De nem szépirodalmat fordítottam, hanem technikai munkákat, én, a technikai anal­fabéta Ehhez Kossá juttatott .., nagyon boldog voltam, amikor a Bognár valami abesszin küldött­séget várt és hatezer forintért írtam neki Abesszíniáról egy ta­nulmányt — Eszméid formálódásában fontos dátum 19S€. Az októberi eseménye­ket követően mién nem léptél vissza a pártba? — Történelmi tragédia a szá­momra, hogy Nagy Imréék azon a bizonyos éjjelen az ENSZ se­gítségét kérték. Én soha nem mentem volna el a Varsói Szer­ződés felbontásáig, mert ezek minő csak azt jelentették, hogy kipro­vokáltuk a Szovjetuniótól, hogy közbelépjen. Ugye, elkerültem Ro­mániába, Nagy Imrével együtt. Én ott írtam egy dolgozatot, ho­gyan is láttam a forradalmat, mi volt abban a helyes, és bírálat alá is vettem Nagy Imrét. Én mikor kijöttek hozzánk Magyarország­ról. én igenis kértem a pártba való visszaigazolásomat. De ezt nem fogadták el. ’58-ban, amikor hazajöhettem a romániai szám­űzetésből, már megtörtént Nagy Imre kivégzése, amit én szívvel­­lélekkel máig . helytelenítek. 1958-ban erre már semmi szükség nem volt. Ez ’58-ban nem a Ká­dár ügye volt, és nem a magyar nép ügye volt, hanem döntően a kínaiaké, és az általuk sarokba szorított Hruscsové. Ez, persze nem mentheti se Kádárt, se azo­kat, akik részt vettek ebben a ha­lálos ítéletben. Hát már ’58 után, mikor hazajöttem, egy ilyen párt­— Miként énekeled a *0-«s évek eseményeit?- — 1962-ben lett Kádár olyan hatalmon Magyarországon, ami­kor már nem kellett a körötte lé­vő csahos kutyáktól, régi sztáli­nistáktól tartania, mint Komó­csin, Biszkú, Pulai, merhette az országot új utakra vinni, és meg­valósította 1956 alapvető körül­ményeit, mégpedig mindazt, amit ő, mint miniszter is meg akart csinálni, de amelytől a legkülön­bözőbb hatásokra, szörnyű szov­jet nyomásra is, különösen Hruscsov nyomására, nem tudott megvalósítani. Ez akkor történt, amikor kiengedték a politikai foglyokat, pró és kontra. Kisza­badultak Farkasék, és kiszabadul­tak Déryék is. Én gyakran el­mondom, mint alapigazságot, ne­ked is elmondom: Marx tanít­ja, az az ellenforradalom, amely nem hajtja végre a forradalom követeléseit, elbukik. A porosz forradalom azért maradt, szilár­dult meg. mert megvalósította a .48-as forradalom követeléseit. Ez a Kádárnak és a mai rendszernek a nagy eredménye. — Ez részedről elégedettséget Je­lent? — Nagy dolgokban az általá­nosság szintjén szabadság van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom