Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Pesti Hírlap, 1991. 3. 7 LEZÁRULTA POLITIKAI HAZUGSÁGOK KORSZAKA ÉRDEKEK NAGYHATALMI VÉDELME A BELÜGYI ÁLLAMTITKÁR AMERIKAI ÚTJÁRÓL Egy, a nemzetközi politika megújításának szándékával létrehozott egyesült államokbeli alapítvány meghívására kilenc napot töltött Washingtonban és New Yorkban Lukáts Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal, valamintMorvay István, a Belügyminisztérium politikai államtitkára. Az alapítvány immár huszonharmadik alkalommal rendezte meg az „American Leadership Conference” elnevezésű előadássorozatát. Erről a konferenciáról és ottani nem hivatalos politikai találkozóiról kérdeztük Morvay Istvánt, az FKgP mérsékelt polgári liberális szárnyához tartozó politikusát BORSI JÓZSEF — A konferencia alapgondolata az volt, hogy a nagy politikai hazugságok nem tarthatók, valamiféle új erkölcsiségre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy az emberek megőrizzék a politikába vetett hitüket. A politika nem válhat a benne részt vevők hatalmi játékává. A másik a diktatúrák kérdése, ami az előzővel szorosan összefügg. A kis és a nagy diktatúrák tarthatatlansága éppen a világ „összeszűkülése” révén — amit a telekommunikációs forradalom hozott. — vált nyilvánvalóvá. Remélnünk kell, hogy le lehet zárni 8 diktatúrák időszakát! Amerika ugyanis nagy tapasztalatokat szerzett a diktatúrák kezelésében. Míg korábban volt egy olyan doktrína hogy támogatni kell a jobboldali diktatúrákat, kezdve Vietnamtól a Fülöpszigetekig és a kisebb középamerikai diktatúrákig, mostanra alapvető váltás zajlott le az amerikai külpolitikában. — A kiadott program tanúsága szerint a konferencia másik nagy gondolati köre. a marxizmus kritikája korú! mozgott. A magyar, lengyel valamint cseh és szlovák kurzusváltás fényében miként hatottak ezek az előadások a közép-európai politikusokra ? — Számunkra, akik a volt szocialista országokban éltünk és egy marxista érában nőttünk fel, gyakorlati tanulság volt a marxista-leninista ideológia tarthatatlansága. Érdekes, ez az USA-ban egyáltalán nem ilyen megélt módon természetes. Tudományos igénnyel fellépő előadások foglalkoztak olyan alaptételek kritizálásával, amelyeken mi már régesrég túl vagyunk. Néha megdöbbenten tapasztaltuk, hogy az amerikai politikai elit második vonala még mindig a koj rábbi sémák szerint gondol! kodik „Kelet”-Európáról. Ez a még mindig élő tömbszemlélet, ez a Kelethez való sorolás bennünket különösen kínosan érintett. A másik, amit azért jól érzékeltünk: a két i nagyhatalom verziójában gondolkodó amerikai politikusok mintha nem fogadnák kitörő lelkesedéssel a mi ' „köztes” térségünk egyértelmű csatlakozási szándékát az egységesülő Európához. A ; nagyhatalmi érdekeket, a világ bipoláris tagoltságát mindenképpen zavarná egy esetleges nagyobb világpolitikai befolyással rendelkező egységes Európa színre lépése. — A közép-európai politikusok közül kikkel sikerült tárgyalásokat folytatnia ? — Találkoztam Zászlós Gáborral, a szlovák miniszterelnök-helyettessel, Hun. cik Péterrel, Havel köztársasági elnök személyes tanácsadójával, Dembinszki szenátor úrral Lengyelországból és Kravcuk jugoszláv miniszter: elnök-helyettesi kabinetfó! nőkkel. Velük igen behatóan tárgyaltunk a bennünket érdeklő problémákról. Őszintén mondhatom, hogy minden fenntartás nélküliek voltak ezek a megbeszélések. ! Igaz, ezt elősegítette, hogy | mindnyájan hasonló politikai j gondolatkörben mozogtunk. Az utóbbi hetek belpolitikai i viharai egészen más megvilágításba kerültek. Semmiféle gyanakvást jugoszláv részről nem érzékeltettek irántunk! i A fegyverszállítási ügy minj denképp túldimenzionált ! volt, Amerikában erről az ügyről tudomást sem vettek Különösebben a szovjeteket sem érdekelte ez, az európaiak természetesen tudtak róla Ám ott vált egészen világossá előttem, hogy ez a bal: káni típusú olcsó politikai já! ték amit egyes, hatalmukat védő jugoszláviai' politikai erők gerjesztettek, milyen nagy visszhangra talált Magyarországon az ellenzék egy részében, illetve az őket támogató sajtóban. És azok, akik itthon megpróbálták i válsággá eszkalálni ezt, ' mennyire eszközei voltak egy magyarellenes, a Vajdasági ; Magyarok Demokratikus Szövetségét lejáratni akaró akciónak. — Miként hatott önre a politizálás amerikai stílusa ? — Két dolgot természetessé kell érlelnünk önmagunkban. Az egyik, hogy a demokrácia sosem jelenti a vélemények egyfajta misztifikált konszenzusban való összemosását. A másik, ami az előzővel szorosan összefügg. , hogy politikánkat nem lehet szégyenlősen, hanem csakis : nagyon határozottan képviselni. A határozott politikai cselekvés — nem kétséges — í hozhat hibákat, ám a határozatlanság a cselekvéstől foszt meg bennünket, s a lehetőj ség, az idő elvesztegetése már megbocsáthatatlan bún! Ami számomra új volt még, az a politika és a s^jtó viszonya. Az amerikai újságírás alapvetően más, mint az itthon tapasztaltak. A rendkí! vül kiélezett piaci verseny mi| att egy újság vagy egy tévé- társaság nem engedheti meg | magának, hogy alkalmazottja ! egyéni véleményét tegye köz| zé. A sajtó szigorúan a té- i nyekre koncentrál, korrekten i tudósít, nincs arány- és sze! reptévesztés. Csak az igazán j nagy szakmai és politikai ta! pasztalatokkal rendelkező kommentátorok veszik a bátorságot, hogy a direkt közvéleményformálás felelősségteljes eszközéhez nyúljanak.
