Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-14 / 8003. szám

Magyar Hírlap, 1991. 3. 11

Jegyzet ellenzékről és rögeszmékről

Lassan, ahogy az évek számától és mámorától deresedő szakállam fehérré asszimilálódik, ahogy az átélt rendszerváltások száma csomóvá szaporodnak bennem, ahogy a kormányválságok és váltások egy saját farkába harapó kígyóhoz hasonlító kör mentén ismétlik önmagukat és egymás baklövéseit, ahogy az új — hol tarka, hol egyszerű aranysújtásos — köntösbe öltöztetett régi ideológiák buggyannak fel a mélyből, úgy alakul át bennem a meggyőződés rögeszmévé.

Rögeszmévé válik az, hogy az I- gazi ellenzékiség Csak jézusi értelemben létezik. A politikai ellenzék a kielégítetlen vágyak által ösztökélt szembenállás. Mindig és megint, mindig és minden korban. Rögeszmévé válik, hogy az Igazi ellenzékiség csak az abszolút igazságban realizálódhat. Valójában meg is fordíthatnám a tételt, ha erre rögeszmém lehetőséget adna, valahogy így: az abszolút igazság Jézus óta mindig, minden korban, minden rendszerben ellenzékben marad. Valószínű, az átlag ellenzékiből hiányzik az igazi hit. Az a hit, amely az ember legmagasabbrendű megnyilvánulása; az értelem és az érzelem szintézise: az abszolút egyen*súly.

Emlékszem gyerekkoromra, amikor minden ember úgy várta a háborút, mint a Messiást. Akkor még nem tudtam, hogy lehetséges olyan helyzet, amikor az ember a háborúban látja a Megváltót, a megváltást.

Megrökönyödve tapasztalom, hogy mindazok a volt ellenzékiek, akikkel 1944-ben, 1951-ben együtt ellenzékieskedtünk, akikkel 1978- ban együtt rúgtak ki a Világosság folyóirattól, akikkel a SZÉTA összejövetelein ötven forintonként kínlódtuk ki az alapítványt, akikkel együtt „dobtuk össze” az összesen egy korsó sörre valót, akikkel együtt kritizáltuk és szidtuk a „kádárbandát”, azok ma, mint főpolgármesterek, mint parlamenti képviselők, mint tanszékvezető egyetemi tanárok stb., ugyanúgy hazudnak („nincs szükségem 100 napra”), mint annak idején Horthyék, Szálasyék, Rákosyék, Kádárék tették. (Ha már nemesedünk, y-osodjunk is!) Azok, akikkel szemben ellenzékieskedtünk.

Korábban még csodálkoztam az ilyen és hasonló ellenzékiségen, ma már nem.

1945-ben, amit mi, ösztönös ellenzékiek vártunk, nehezen ugyan, de megérkezett. Nem a megváltó, a

háború. Pucéran, dideregve, fázva, gyáván és éhesen,tele félelemmel, tele halállal, megtöltve az országot halottakkal. Aztán elcsendesedett minden, eltakarítottuk lelki és országos romjainkat, és folytatódott ott, ahol abbamaradt. Alig zúgott el fejünk felett a háború, alig múlt el a gettóveszély, alig érkeztünk lekapargatni az ajtainkra festett fekete keretes névsorokat, máris ott volt a nyakunkon a proletárdiktatúra. Újra ellenzékiségbe szorultunk. Ellenzékieskedtünk rejtve-rejtetten, csendben, moccanatlanul 1956-ig.

1956-ban felcsillant a remény újra Jézus országának eljövetelére. Meg is érkezett. Pufajkában, elektromos kábelből összesodort .kádárkolbásszal” a kezében. Maradt a csend, a hol hangos, hol alig hallható, suttogásba kényszerített ellenzékiség. És íme, most újra itt vagyok 1991 telének kellős közepén a nagy és hirhedetten híres vémélküli magyar rendszerváltás tomboló zivatarban, a nemzetközi fegyvereladási botrány, a Horthy Miklóst „haza” hozni szándékozók, a ki a VSZ-ből, be a NATO-ba, az „önállóságot a kerületi önkormányzatoknak, de minden pénzt a fővárosnak”, a földet a földbirtokosoknak, szögesdrót gyűrűjében, az ellenzékiek sorában.

Vagy lehet, hogy nem is a világban, nem is a hatalomban, bennem van a hiba?

Lehet, hogy az ellenzékiség csupán a hatalom függvénye? Hatalommal a kezében egyetlen ember sem igaz?

Nem igaz az, hogy az ellenzékiség elsősorban a hatalmon lévők igazságtalansága ellen irányuló magatartásforma?

Bizony, bizony mondom nektek, lehet, minden lehetséges ebben a csodapici országban, ezzel az árvák árvája nemzettel minden megtörténhet.

Az a rögeszmém, hogy az ellenzékiség nem politikai, nem ideológiai és közel sem társadalompolitikai fogalom — mint ahogy évtizedekig hittem —, hanem egyszerűen hatalmi vágy, egy nagy adag egoizmussal nyakon öntve. Az a rögeszmém, hogy ha a volt ellenzékiek kerülnek hatalomra, minden korábbi politikai, gazdasági, etnikai stb. hitvallásukat elfelejtik, és csak a hatalom, csak a pénz, csak a pénz és megint csak a pénz marad meg volt ideológiájukból.

CHOLIDARÓCZ1 JÓZSEF