Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-14 / 8003. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 7 ZZ Frakciók — hatalmi tükörben A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója darabjaira esik szét — hallatszottak ilyen jóslatok a múlt hét végén. E hét közepére e hír már nyomaiban sem állja meg a helyéi. Mint ismeretes, hétfőn a képviselőcsoport rendkívüli, bizalmi szavazást tartott A voksoláson részt vett 115 képviselő, több mint háromszoros arányban, megerősítette a jelenlegi elnökséget, s első számú vezetőjét, Kónya Imrét. Az első, ma már értelemszi'űon érvénytelen megállapítás felett mégsem szabad elsiklani. Az MDF törvényhozási frakciójának atomizálódását ugyanis az elmúlt héten váteszértékű jóslatként ugratta ki a magyar sajtó egy része. Megállt persze a szikár tény, miszerint a 165, fórumos honatya és honanya közül több min/t otvenen bizalmatlansági indítványt írtak alá és nyújtottak be. E kiindulási ponton túl azonban merész következtetésekre jutottak az értékelők és szemlélődök. Mintha az utóbbi hónapokban mi sem történt volna más pártok hasonló grémiumainak háza táján, az MDF esetében azonnal végveszélyt kiáltottak. Pedig nem árt emlékeztetni, a krízis szele nem is olyan régen elérte a szabad demokratákat, a fiatal demokratákat, a kereszténydemokratákat és a szocialistákat is. Sőt, az SZDSZ-nél az országgyűlési frakción belüli útkeresés, a politikai irányzatok ütközése az egész vezetés újraválasztását eredményezte. Tölgyessy Péter távozása részben a szabad demokraták kerekasztali, újdemokráciai múltjának átértékelését is jelentette amellett, hogy előrevetítette: a Magyar Demokrata Fórummal 1990 nyarán kötött kétpárti paktum halálra ítéltetett. Ettől a pillanattól kezdve a kérdés csak az volt, hogy a szűk körű, politikailag támadott, társadalmilag értetlenséggel kísért egyezséget mikor temetik el nyilvánosan is. Komolyan mégsem elmélkedett senki a szabad demokraták szövetségének párt- és parlamenti frakciója közötti feloldhatatlan válságáról. Ilyesféle teóriák nem forogtak, holott a radikális és a konstruktív irányzatok közötti eltérést személyekkel a jelképes sakktáblán is érzékeltetni lehetett. Miként a tisztáldozatok a lényegében belső pártkörökben lezajlott partiban meg is történtek. Tölgyessy és Tamás Gáspár Miklós íélreállítása, Pető Iván előléptetése, ha nem is személyi ellentétekről, de a másmilyenségek küzdelméről feltétlenül vallott. S ha a közelmúltban vissza lapozunk, hasonló egymásnak feszülésekre emlékezhetünk a fiatal demokratáknál. Kellő távolságtartással, a belső gondok megoldása iránti tisztelettel szemlélte a környezet általában, hogy a Fidesz és annak vezetősége, illetve a párt és parlamenti képviselőcsoportja közötti ellentétek miként rendeződnek majd. A feszültségek végül is kioltódtak, igaz, bírósági feljelentésekkel, sajtónyilatkozatokkal „szigetelten”. Végül Is Orbán Viktor csapata ebből győztesen megharcolt összecsapásból úgy került ki, hogy parlamenten belüli helyét megerősítette. Egyebek között azzal, hogy az ifjú liberálisoknak éppen az utóbbi hónapokban sikerült az SZDSZ-hez fűződő, nem ritkán pontatlan kapcsolatukat a közvélemény előtt határozottabbá, szuverénebbé tenni. Ha nem is az előzőekhez hasonlítható látványossággal, tömegkommunikációs petárdákkal, de szinte folyamatosan belső döntési válságát éli meg a Kisgazdapárt. A megkülönböztetett figyelmet látszólag Tárgyán József személye magyarázza. Az FKGP I országgyűlési frakciójának vezetője ugyanis kezdettől fogva a támadások kereszttüzében állt. De vajon csak erről van-e szó? Belső ellentétüket elmélyíti az is, hogy pontosan tudják: leválasztások a kormánykoalícióról az egyetlen esély bármiféle ellenzék számára a hatalom átvételére71 A részválasz megfogalmazása előtt feltétlenül érdemes az előző jelenségeknél némileg elidőzni. Mi bennük a pártoktól függetlenül közös? Nos, mindenekelőtt az, hogy 1989—1990-es önmeghatározásukban az említett politikai erők kizárólag csak gyűjtő- ; pártokként jelenhettek meg. Ké- 1 sőbb azonban képtelenek voltak i önmagukat az alakuló, átstrukturálódó társadalom bármely behatárolhatóan lényeges csoportjához megfogalmazni! Ezért aztán — a választási kampány idejében, majd azt követően is — szép csendben magukra öltötték a Jelszavak ruhatárának mindazon < gúnyáját, amivel a nagy politikai maszkabálban köztetszést lehetett remélni. A mindent felvállalni és befogadni vágyó erőből a demokráciával óhatatlanul együtt járó „munkamegosztás” nyomaték ásítja a kényszert: mivé legyünk? Képviselőknek, párttagságnak, inkább kisebb, mint nagyobb tömegbázisnak kellene tiszta, vezérlőprogramot adni a „hova tartanak?” kérdéshez. E gondolatmenetből fakadóan a leginkább reflektorfényben hunyorgó parlamenti pártok az elkÖvetKezendő időkben is válságok időszakain próbálnak majd élve maradva túlevickélni. H a viszont ez az összefüggés helytálló, akkor mi támasztja alá a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióját övező kirívó kétkedést, az általánosítható politikai válsághangulatot? Talán az, hogy az MDF esetében a legerősebb kormánypártról van szó? Netán Kónya Imre és képviselőcsoportjának elnökségi társai személyesen, erkölcsileg, ideológiailag több vádponttal illettethetők, mint a korábbi példákban érintettek? Avagy, ha a személyiségeken túllépünk, akkor Lakitelek örököseinek tagozódása, irányzati eltérése jegecesebbek. mint bármelyik más, önmaga folyamatosságát és jövőjét egyszerre kereső erő esetében? Hála a reflektorozott figyelemnek, nem lehet kétsége az újságolvasónak sem, mi ütközik a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióján belül. A képlet: a radikálisnak számitó nép-nemzeti szárny és a nemzeti liberalizmus próbálja mélyen hitt, üdvözítőnek tartott stratégiáját és taktikáját az MDF hivatalos álláspontjakéii érvényesíteni. Egy népszínr->"! stílusban megírva. Csurka a legváratlanabb pillanatokban is szocialistákat, szabad demokratákat sértő aknákat robbant, míg a másik oldalon — egyik megnyilvánulását éppen a Magyar Nemzetben olvashattuk — Elek István megálljt kiált. Sőt, e heti parlamenti felszólalása többeknek úgy tetszett, hogy szabadelvű mivoltában össze is ölelkezik az SZDSZ-esekkel. it érzünk, amikor olvassuk ifi Csurka Elek Istvánnak adott válasznyilatkozatát; vagy a vidéki MDF-es telefaxát, mely szerint minden megtűrt a fórumotoknál, csak kizárólagosságot ne keressen senki! Aztán a különböző kommunikációs fórumokban sorjáznak tovább a nyilatkozatok. Tudósítanak irányzatokról, eltérő törekvésekről, az MDF-en belüli toleranciáról — de a legkevésbé igazán személyi ellentétekről! Ez év tavasz élőjén tehát leplezhetetlen a legnagyobb kormányzópárt, annak frakciója és koalíciós kormánya közötti kri^>