Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-14 / 8003. szám

baj az, hogy ezt sem lehet felülről elrendelni, és ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy csakugyan a jobbak kerülnének hivatalba. Sok tantestület hajlik arra, hogy az igénytelent, a kevesebbet követelőt támogassa.

— Azon a bemautkotázon, abal először találkozhatott önnel a sajtó, ön kijelentette, az efyházj Iskolákkal összefüggőiben, hogy nem lőhet ugyanott folytatni, ahol lIM-ban abbamaradt. Mit ért ön ex alatt?

— 1948-ban egészen mások voltak a körülmények, az emberek beállítódása, a társadalom szerkezete és a tudati viszonyok. Azóta minden megváltozott. S hozzáteszem: hiba volna azt állítani, hogy negyven év alatt minden csak pusztult, mert teremtődtek értékek is. Egy kétségtelen azonban: a közösségek felbomlottak, s megváltozott az emberek gondolkodásmódja, miközben az értékrend összekuszálódott. Egyházi iskolákra feltétlenül szükség van, de két véglet rendkívül káros lenne: ha nem engednénk létrejöttüket, vagy ha mindenhol, ahol korábban léteztek, visszaállítanánk. Ezt egyébként az egyházak sem bírnák, s nincs ilyen társadalmi igény sem. Nem a nagyszülők nosztalgiája a döntő, hanem a jelenleg! szülők álláspontja. A XX. század utolsó évtizedének realitásaiból kell kiindulnunk, miközben megőrizzük a hagyományokat. Jómagam „a kevesebbet, de magasabb színvonalon" elvét vallom.

— Ml a véleménye arról a minisztériumról, ahová kerüli?

— Minél több olyan embert szeretnék itt látni, aki kreatív és érti a dolgát. Olyan hivatalnokokat, akik az ügyeket tisztességgel, alaposan intézik, úgy, hogy lehetőleg egy aktát csak egyszer kelljen kézbe venni. Nekem nem az a bajom az itt dolgozó emberekkel, hogy milyen a politikai múltjuk, hanem sokkal inkább azt látom, hogy nincsen eléggé megszervezve a munkájuk. Nincsenek pontosan tisztázva a feladatkörök és kevesen merik vállalni a döntésekkel járó felelősséget.

Dénes D. István