Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)
1987-09-01 / 9-11. szám
10 LÉGY KRISZTUSI!0 RD ÓZÓ! ..Azt szolgálom, _aki a legerősebb!" ..Én vagyok az!” — hazudta rá az ördög. Alkút kötöttek, s elszegődött. Aztán Jézus nevét ismerte meg. Látta, hogy ahányszor kiejtik, az ördög rémülten remeg. „Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!” — kiáltott, és otthagyta egyik este. Jézust kei este, _ Megállt a zúgó folyam partján: hogy néki ajánlja fel erejet. lehet.” Ment, mendegélt. Zúgó folyamhoz ért. Egy hófehérszakállú, halk öreg útközben olyan különös dolgokat beszélt: hogy Jézust az szolgálja itt, aki máson segít, és gyámolítja kicsinyeit, szegényeit, a gyengéket, a védteleneket, És akkor rimánkodva. odatipegett egy öreg anyóka: ,.A hidat elvitte az ár! Sohse jutok a túlsó partra már!” Karjára vette. Átlábolt vele. S szíve egyszerre szokatlan melegséggel lett tele. „Ez lenne hát Jézus szolgálata?” Amint hajnalra vált az éjszaka, a parton kunyhót épített, s vitte, vitte át a hullámokon a gyengét, a kicsinyt... szolgált és segített. Tudta: ez mind Jézus szolgálata. Néha mégis feltört a kérdés: „De hol van ő maga?”-L J- _L i . t Üj reggel virradt, és a tiszta fényben csendesen és szerényen elébeállt egy gyermek. ..Vigyél át engem!" — kérte. Vigyázva vette széles vállára, mint a könnyű pelyhet, s a hullámokba lépett.
