Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)

1987-09-01 / 9-11. szám

- 14 -mások imádkoztak. Most rajtunk a sor! Urunk ugyanezt várja tőlünk is! Ezért akaratának engedelmeskedve imádkozzunk - nagy hűséggel - gyermekeinkért, családunkért, gyülekezetünkért. De ki is imádkozhatna nagyobb hűséggel, önzetlenebb szeretettel, erősebb hittel gyermekéért, mint a szülő? Ígéretünk: Az Atyák szivét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz" ,/Mal 2,24./

III.

Aki másokért imádkozik, az az ítélet napja felől nézi az emberek életét. - A közbenjáró imádság eszhatoiógiai jelentősége szavakkal alig kifeiezhető. -Már földi életünk kis- és nagy problémáinak megoldásához Megváltónk mindenható erejéből kérünk és kapunk megoldásokat, gyógyulásokat, szabadulásokat. Emberek - ha a szívükben az iga célba talál - meghallják, megértik és elfogadják a hitre hívó és üdvösségre vezető evangéliumot: "Úgy szerette Isten a világot..." A hit és az örök élet Istennek nagy ajándékai. A közbenjáró imádsággal összefüggésben nem kerülhetjük ki azt a kérdést sem: Istennek ezekért az ajándékaiért, - ha már megkaptuk - tucunk-e, akarunk-e imádkozni, hogy mások is megkapják?

Isteni dicsőségében visszatérő Urunk a hitben járó szülőktől talán először a gondjaikra bízott gyermekeiket, a család tagjait kéri számon Bár közhelynek számít, mégis nagyon igaz: mindenkinek első missziói területe: a saját családja. Ez nem kisebbíti a személyes felelősségünket az ítéletben. Mégis ha az ítélet napja felől nézünk a családunkra, a gyülekezetre, az emberekre, nélkülözhetetlennek látszik a közbenjáró imádságunk. Jé reménységgel csak így énekelhetjük: "Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem!" Milyen nagyszerű, ha akkor és ott is együtt maradna a család!

Miért is idegenkedünk a közbenjáró imádságtól? Több oka is lehet. Most csak kettőt említünk meg. Az egyik, hogy ez nem látványos szolgálat. Ezt a szolgálatot csak Jézus iránti nagy szeretetből és engedelmességből lehet végezni. És Jézus iránti szeretetünk ebben a szolgálatban igen nagy megpróbáltatásnak van kitéve. Mert a látványos és a "nagyobb" dolgokért szívesen fáradozunk és hozunk áldozatot. A naponta ismétlődő és a hosszantartó kötelességeink egyhangúvá és unalmassá válnak. De megkapjuk hozzá naponként a szelíd biztatást: "Szeretsz-e engem?" "Szeretsz-e még?” - A másik leqtöbbet emlegetett N.ít/ijdauiiN. nincs rá időnk. A KózDenjaro imádsághoz valóban több időre van szükségünk. És időnk jelentős részét az foglalja le, amivel "megéri" foglalkozni. A kérdés itt az, milyen "értéke" van nálunk a közbenjáró imádságnak? Ez akkor válik számunkra igen értékessé, ha azt Urunk visszajövetelének napja felől értékeljük. -Az imádkozásnak a keresztyén ember hitében egzisztenciális jelentőségé van. Ha keveset, vagy csak "szokásból" teszszük, hitünk nem lélegzik, és észrevétlenül elsorvad. -