Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)
1985-05-01 / 5-8. szám
10 -KÉTNYELVŰSÉGÜNK DR. SZABÓ ISTVÁN Ady Endre írta 1914-ben, az első világháború előestéjén: Most nézzük, kik végünket végzik, Megjósolt és Sors-küldte hóhérunkat, S fut a magyar szerte és elveszésbe! Persze a magyar jóval ezt megelőzőleg, már a múlt évszázad utolsó évtizedében, megkezdte futását szerte és elveszésbe. József Attila ezt így fejezte ki: “És kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk!” Azóta még több “tántorgott ki” és tovább “tántorgunk”. Mi valójában a szétszóródottság népe vagyunk, diaspóra nemzetség vagyunkA világon ma 20 millió magyar él. Annak pontosan egyik fele— 10 millió — Magyarország jelenlegi határain belül, és a másik 10 millió a határain kívül szétszórtságban, f Sajátos problémáink közül — melyek bőséggel vannak — a legégetőbb éppen a kétnyelvűség !És az is kétségtelen, hogy most érkeztünk el kétnyelvű voltunk legérzékenyebb periódusához! Soha ennyire fájóan nehéz nem volt a mi népünk nyelvi érzékenysége, mint most! Éppen azért, soha eddig nem volt annyira szükség a nyelvi érzékenység síkján tapintatos, helyzetünket megértő, bölcs vezetőkre, mint most! Clevelandi magyar költőnknek, Pólya Lászlónak versével végzem: “Ha a magyar szó elkopik az ajkon, Az emlék tükre lassan megvakul, Ha elhallgat majd Napkelet meséje, Nem él az élet többé magyarul: Amit mi még csak Újhazának hívunk A magzatunknak szülőföldje már. Míg álmokért mi tengeren túljárunk, Ki itt virradt Jel, mindent itt talál. Szívünk alatt még nóta is melegszik, De sokszor könnybelábad a szavunk. Az erkölcs, érzés lelki köntösében: Tűzön-vízen át magyarok vagyunk. Ha majd az élet miket elfelejtett, Válhat-e vízzé az ős, tiszta vér? ...Az én írásom nem gyászról, múlásról: Örökké élő magyarról beszél. ”
