Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

- 10 -LELKIISMERETETEKHEZ SZÓLOK

Soha nem gondoltam volna, hogy milyen lényeges a világ evangélikus magyarsága számára Krisztus Keresztje gyülekezetünk fennállása, szolgálata. Erről jut eszembe, hogy milyen hatással volt ránk, mikor hírt kaptunk a Pittsburgh-i magyar evangélikus gyülekezet megszűntéről, és hogy templomuk kulcsát átadták zsinatuk elnökségének. A hír vétele úgy hatott ránk, mintha testünk egy tagját vesztettük volna el. Annál inkább, mert a gyülekezetnek még mindig 60 felnőtt tagja volt, de mert nem látogatták az istentiszteleti alkalmakat, utolsó, beszolgáló lelkészük, nem akart több időt vesztegetni a hűtlen egyháztagokkal.

Kérdezhetnénk, hogy honnan kapták a gyülekezet tagjai a rossz példát hűtlenségükhöz? Miért volt a híveknek az a benyomása, hogy nem számít, hogy a gyülekezet fennmarad avagy megszűnik? Miért nem jelentett számukra többet az istentiszteleti és szolgálati részvétel addig amíg állandó lelkészük volt? Nem elégítette ki őket talán az igehirdetés avagy lelkészük munkavitele? Vajon mennyit imádkoztak a hívek lelkészükért és magyar gyülekezetük fennmaradásáért? Avagy, talán, mikor lelkészük bejelentette, hogy elmegy más gyülekezeti szolgálatba, akkor — eleinte — még örültek is, mert olcsóbbnak tűnt beszolgáló, alkalmi lelkészek tiszteleídíja előteremtése, mint az állandó lelkésszel járó kiadások önkéntes adományokból való összegyűjtése?

A volt gyülekezeti tagok cikkei és versei, melyek egyik vagy másik egyházi lapban megjelentek közösségük megszűnte után, lelkiismeret furdalásról és lelki szenvedésről tesznek bizonyságot. Lelkifájdalmukat átérezték a többi evangélikus magyar gyülekezetek. Vajon meddig marad meg emlékezetükben? Melyik lesz a következő gyülekezet, mely elhatározza és kimondja megszűntét?

Most értem meg, hogy miért fáj nekünk annyira, amikor valamelyik magyar evangélikus gyülekezet megszűnik. Azért fáj, mert nem mindegy az sem Északamerikában, Ausztráliában vagy Délamerikában, mint ahogy Európában s különösen Magyarországon, hogy működik-e egy hűséges, életerős és vidám evangélikus magyar közösség, melyet kivándorlók és menekültek alakítottak, avagy megszűnik s templomuk kulcsát a tengerbe vetik. Az Egyház az Krisztus teste s ha valamelyik gyülekezet szenved vagy elhal, akkor a test egy tagja hal el és azt megszenvedi az egész test.

Mikor Krisztus Keresztje közösségünkről beszéltem Tabón, Bábonyban, Csicsalon, Meggyesen vagy Budapesten, mindenki könnyes szemmel kísérte a beszámolót. Örömkönnyek voltak ezek.

Igen boldoggá tette a híveket, mind az amit gyülekezetünk szolgálatáról elmondhattam. Ök pedig megkértek, hogy adjam át gyülekezetünk tagjainak az üzenetüket, mely lényegében így hangzott:

,Maradjanak meg továbbra is hűségesnek, a szeretetben és a jó reménységben, mert működésük ott a messzi Argentínában a mi itteni helyzetünkben bátorítást és lelkesítést jelent."