Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

- ÖTSZEMÉLYES BENYOMÁSOK

Szeretet. Bizalom. Megbecsülés. E három szóval foglalhatom össze legjobban azt a szellemet, mely jellemezte a magyar evangélikus lelkészi kar és a hívek viszonyát velem, személyszerint, úgy a nagygyűlésen, mint az ország különböző gyülekezeteiben.

Soha nem képzeltem volna el, hogy annyi szeretettel és bizalommal lehetnek emberek az iránt, akit csak hírből ismernek, mint azt alkalmam volt tapasztalni, kezdve a püspököktől a teológiai tanulókon keresztül a hívekig. Sőt, az étkezdében, a stádionban, a hotelben is egy-két napon belül a személyzet hasonló érzéseiknek adták jelét s szívük legmélyéből fakadó gondolataikat öntötték ki, melyeket talán már évtizedek óta rejtegettek ott féltő titoktartással.

Már megérkezésünk pillanatától a meglepetések sorozata kezdődött. Egyszerre három helyen vártak szerető otthonnal s erről addig fogalmunk sem volt. Már ott a repülőtéren el kellett döntenünk, hogy melyiket válasszuk. Számunkra addig ismeretlen családhoz költöztünk a Rózsadombra. Ott is a legnagyobb megbecsülésre és szeretetre találtunk. E- gész magyarországi tartózkodásunk szinte meseszerűen ment végbe.

Eredetileg angol-magyar-angol szimultán tolmácsolásra kért fel a világgyűlés helyi rendezősége, de kiderült, hogy Genfben nem gondoskodtak a spanyol nyelvre való fordításról, pedig hat délamerikai kiküldött nem beszélt egyik hivatalos (angol, francia, magyar, német) nyelven sem. így a főtitkárság megkért, hogy feleségemmel, Katóval, gondoskodjunk e szolgálat ellátásáról. Krisztus Keresztje gyülekezetünk három másik tagja (Haynalné Zsuzsó, Hefty Éva és Eldrid Alan) bevonásával meg is oldottuk. Napi 12 órai tolmácsolásról volt szó, főleg angol és magyar nyelvekről spanyolra.

Az elhangzott beszédek világ-viszonylatban ölelték föl az emberiséggel kapcsolatos legégetőbb problémákat, melyek orvoslást igényelnek, hogy reménysége legyen e kipusztulással fenyegetett világnak.

Két témakör volt, melynek talán túl sok időt szenteltek s épp ezért joggal kapctt kritikát az EVSz vezetősége több oldalról, ezek voltak a délafrikai faji megkülönböztetés ügye, mely miatt felfüggesztették két délafrikai német evangélikus egyház tagságát a Világszövetségben; a másik pedig a zsidóság ügye volt. Sok szó esett a 2. világháború alatt történt zsidó-üldözésről, de majdnem semmi például az USA beleavatkozásáról Közép-Amerika ügyeibe. Általában tartózkodtak a két nagy-hatalom elnyomó és kizsákmányoló politikájáról adatok megjelelölésével beszélni. Csupán a Szovjetnek és Északamerikának a nukleáris fegyverkezési versenyét ítélték el, mint az egyetemes teremtettség elleni merényletet, mint annak a jelét, hogy e hatalmak nem ismerik el Isten fennhatóságát, kegyelmes szeretetét és magukat kívánják helyezni a legfelsőbb bírói székbe. Ezzel a reménytelenségbe döntik inkább az emberiséget', a bizonytalanságot, a hiábavalóságát a jónak, szépnek és nemesnek terjesztik az emberiség körében és egyben az anyagelvűséget, mely egy világháború lehetőségében is csak üzleti alkalmat vél felfedezni, nem törődve a milliók szenvedésével, nyomoi óságával, mely azzal jár.

Újabb örömöket tartogatott számunkra s úgy érzem, hogy minden jelenlevő részére hasonlóképp a hétvégi látogatások az ország belsejében működő kisebb-nagyobb evangélikus gyülekezetekbe. Ekkor derült ki az is, hogy milyen sok külföldön élő magyar képvisselte egyházát befogadó nemzetének. Például Délamerika országaiból Argentína, Brazil, Chile, Venezuela evangélikussága képviseletét magyarok látták el. Európa sok országáét hasonlóképp. Voltak magyar lelkészek Északamerikából is.