Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5-8. szám

- 7 -megismerhessük s az ünnepélyen váltott, szinte szertartásszerű szavakén túl emberi hangon is beszélgessünk vele.

A fatemplom felé vezető utcán, ósdi házban lakott. Egyetlen üvegablakon át óraüzletbe pillanthattunk be. Az utcáról hiába kerestünk bejáratot - ez a ház is megőrizte a régi zipszer házak forrná.ját: a kereskedésbe is csak faburkolatos kapubejáratból, oldalról lehetett benyitni.

Meglepetés villant a derűs szenekben s félreérthetetlen örömöt árult el mosolygása is. Megsejtette, hogy szeretet vezetett hozzá bennünket s öreg emberek bölcs megértésével mutatta meg életét.

Először a bolton keresztül ismerkedtünk ezzel az élettel. Régi, műgonddal készített órák, dallamos ütésén keresztül megéreztük, hogy az öreg ur minden vevőben kissé betolakodott valakit lát, aki meg akarja fosztani féltett kincseitől. A féltettebb daraboknak hátat forditott s szorongása csak akkor enyhült, mikor megmondtuk: sajnos mi nem vehetnénk ilyesmit, vázcnnal félreállt s megmutatta a kristálytiszta hang orizojét: csodálatos szerkezetű álomszerűén kecses kidolgozású errpire óra volt. S ahogy elragadtatásunkat látta, mutogatni kezdte, elébünk hordta minden féltett kincsét.

A sok régiség közül először saját életének első állomását mutatta mag: felszabadulásakor remekbe készített óráját. Finan szerkezetének minden paránya keze alől került ki. Aztán elboruló szennel másik órát tartott elibénk. Ahogy tenyere fészkében dédelgette, szavai előtt is megéreztük, hogy szomorú emlékek tapadnak a tárgyhoz: az első világháborúban elesett fia mestarmüve veit ez a duplafedelü aranyóra. S egyszerre megeredt a szava is :

Nyolc gyerekkel maradtam özvegyen. A legkisebb csak másfél esztendős veit. Hiába biztattak a jóakarók, csak nem hoztam közéjük mostohát. Magom neveltem fel valamennyit s bizony sokszor felszaladtam gyermekeket etetni; a jószivü vevők vártak, mig lejöhetek.

ösztönösen simítottam végig a kezén. Megértett a néma kérdést is:

Felneveltem valamennyit. S mikor felnőttek, felét elvette tőlem a Mindenható. Fiam csak ez az egy maradt.

így mutatta Ixí az óraszerkezetet javítgató rokonszenves fiatalembert.