Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10-12. szám

9

zésére bocsájtja.

Hát nőst nár neg lett volna a recept az öregek felmelegítésére. Hanen akkor az a kellemetlen dolog történt, hogy Bürgőzd és Szarvas egyszerre jelentette be látogatását. - "Most mit csináljunk?" - nézett egymásra a két megszeppent Bűnös. - "lien akasztjuk a falra egyiket sem!" - dohogott Géza. - "Inkább akasszuk ki nind a kettőt!" - replikázott Enmike.

"Hová gondolsz? Szent Ferencet és Melanchtont egy falra?" - "Miért ne?" - ütötte a vasat Ennike. "Hát vétettek ezek valaha egymásnak9"

Történt - megtörtént: Szent Ferenc és Melanchton egy falra kerültek, de Géza és Enmike legjobban szerették volna az egész vendéglátást rájuk bízni, mikor az előszobában felhangzott a csengő. - "Mi lesz most?" - "Huh!" - kapott levegő után Beretvásné s gyökeret vert a lába a hálószoba szélesre tárt számyasajtajában. - "Uh" - harapott a szájába Szpravik bácsi s összeszorított állkapoccsal várta, hogy a két kép egymásnak rohanjon és rombolja halomra az egész hálószobát.

De azok ketten a falon nen mozdultak. Csöndesen, bölcsen, emelkedetten lebegtek egymás mellett, mintha ugyanegy édesanya szülte volna őket s mikor az alattük háborgó Beretvásokra és Szpravikokra esett pillantásuk, valami szelíd, szerető szánalom jelent neg a szájuk szélén.

De bizonyos, hogy a két kép a falon a helyén maradt s a Ráday utcában azóta teljes a felekezeti béke.

Mar'thy Jenő után