Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10-12. szám

4 A KARÁCSONYFA TORTffNSTE A gyertyavilágos karácsonyfa széles körben való meg­honosodása csak az utolsó kétszáz esztendőben nent végbe. A karácsonyi ajándékozás szokása pedig kezde­teiben a Protestantizmusra négy vissza. A 17. század­ban jelennek neg először a karácsonyi fenyők, felállí­tásuk ekkor nég egészen helyi szokás, Strassburg pro­testánsaira korlátozódott. A ni karácsonyfáink jel­lemző sajátossága a fán ragyogó gyertyafény. A strass­­burgi fenyőkről ez nég hiányzott. Csak a 18. század­ban kapcsolódott össze a karácsonyi fenyő fogalmával, a "világ Világosságának" ünneplésére. A karácsonyfa útja ezután nyugatról keletre haladt. Hég a mit század első felében kevés kivétellel fő­ként főnemesi körben jelentkezett. Bécsben az első ka­rácsonyfát 1816-ban a Burgban állították, a nassau­­weilburgi származású Henriette főhercegnő kedvéért. Hamarosan a polgárság körében is elterjedt, majd a falvak lakói között is. Érdekes, hogy a katolikus Ti­rolban nég 1853-ban is "szabadkőműves szokásnak" te­kintették. Nálunk a karácsonyfa természetesen nég fiatalabb, mint Bécsben volt. Tudjuk, hogy szintén az udvar köréből indult ki Mária Dorottya föhercegasszony kezdeménye­r7 0Ci0 2f*0 Mindezt jó tudnunk, amikor a közfelfogás városainkban fökép alig tudja elképzelni Krisztus születésének ünnepét karácsonyfa nélkül. Pedig ez csak egy kedves és szép szokás, de semmi több. A tartalom, a lényeg; ujjongó, hálás elfogadása az üzenetnek; "Született néktek na a Megtartó..." Dr. H. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom