Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

lrstorbeli társainak ámulatára, akik ritkán fogták fel .ilyen rigorózusan a dolgokat. Megválasztottál: alpriorrá, körzeti vikáriussá, akinek tucatnyi más kolostort kellett ellenőriznie. Bizonyosra vehető, hogy mindenütt féltek látogatásaitól. Nagy feltűnést keltett a kolostoron kivül is Gothában elmondott egyik beszéde; ebben a rágalmazás fölött tört pálcát, élesen elitélve a szerzetesek szüntelen árulkodásait, megbélyegezve a "kis szenteket", akik felfuvalkodottságukban többnek képzelik magukat testvéreiknél.

Nem sokkal később igy ír egyik barátjának; "Munkámhoz két Írnokra vagy kancellistára van szükségem; jóformán egyebet sem teszek naphosszat, csak leveleket fogalmazok... kolostori prédikátor vagyok, asztalfcnök, naponta a plébániatemplomba hivnak prédikálni, tanulmányi felügyelő vagyok, vikárius, vagyis tizenegy kolostor priorja, Litzkau melletti halastavaink ellenörje, a herzbergi barátok jogi ügyvivője, Pál apostolról tartok előadásokat, anyagot gyűjtök a zsoltárhoz, s mindezt, mint már említettem, időm legnagyobb részét igénybe vevő munkám, a levélírás mellett. Ritkán marad annyi időm, hogy a test, a világ és az ördög mindeme kisértései közepette elvégezzem zsolozsmáimat, vagy misét mondjak. Most már láthatod, mennyire lopom a napot."

Luther kolostori életét az emberi fejlődés szempontjából sem szabad lebecsülni; a tevékeny élet, a gyakorlati feladatok ellátása hasznos iskola volt annak a számára, akiből nem sok idő múltán egy hatalmas mozgalom feje, fáradhatatlanul munkálkodó vezére lett ...."

"Micsoda nagy dolog a kegyes keresztyén igazi imádsága! Azért atyámfiai imádkozzatok, sziwel-szájjal,

otthon is, templomban is,mert az imádság tartja, a világot. "____________________________ LUTHER MARTON