Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

tizedet fizessek." Ha ez igaz lenne, akkor a templomok csak a vagyonosok számára léteznének.

Az Üj Testamentum azonban mást tanít. Istent sokkal jobban érdekli egyéniséged kifejlődése, mint esetleges adományod. Csúf és önző jelleme gazdagnak, szegénynek egyaránt kifejlődhet.

"Ot Pézőt a perselybe téve,

Alázattal tekintett az égre,

S boldogan, mert úgy érezte, lakbérét egy hétre kifizette."

Adományod bizonyos fokig jellemed megnyilvánulása, amiről csak Te tudsz tenubizonyságot tenni. Ha tulajdonod javát adod, bármilyen csekélység legyen is az, Istennek tetsző dolgot cselekszel, és végeredményképpen ez az egyedül fontos.

Tegyük fel, hogy valami ilyesfélével mentegetődzöl. Tulajdánképpen, mit is tettél9 Csak szívednek felületes megnyilatkozásáról tettél tanúságot. Valódi szegénységed sokkal mélyebben gyökerezik.

Elsősorban is, létezik egy "ájtatos szegénység".

Az ember rendszerint azokat ajándékozza meg, akiket szeret. Az az ember, aki túlsókat költ önmagára, sajátmagát szereti. Szereted az Egyházat? Szereted á Megváltét9 Szereted az ő Királyságát9 Ha igen, akkor kétségtelenül adsz nekik valamit. A szeretet mindenről lemond. Ha Isten szeretete nekünk adta a Megváltót, és Krisztus szeretete Neked a megváltást, akkor a Te szereteted - miután egész életedet Neki köszönheted, - nem tekintheti áldozatnak és elbírhatatlan keresztnek a tized-fizetést. - Változó és felelőtlen egyéniség kialakítására a legbiztosabb mód, ha jobban szeretjük a pénzt, mint Istent és embertársainkat, a tized-fizetés a pénz-szeretet ellenszere.