Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

--lottern változtathatok ezeken és ezekből nem engedhetek

semmit. Ha pedig valaki engedni akar valamit belőlek, ám tegye azt a maga lelkiismeretének a terhére."

Megerősíti ezt a Schmalkalden! Cikkek keletkezésének a története. Hosszú vonakodás után, a császár sürgetésére III. Pál pápa végre meghirdette az egyetemes keresztyén zsinatot 1537 májusára, meghiva arra az evangélikus rendeket is. János Frigyes választófejedelem, az evangélikus rendek feje, 1535 vége felé Luthert hizta meg, készítse el a zsinatra az evangélikusok hitvallását. Ezt Mélánchton, Bugenhagen és más neves evangélikus teológusok részben még Uittenbergben, részben aa evangélikus rendek 1537 februárjában Schnalkaldebben tartott gyűlésén aláirták. Bár a meghirdetett zsinat újra elmaradt, a Schmalkaldeni Cikkek mégis a reformáció egyik alapiratává lettek. Luther maga irta róluk; "Arra az esetre, ha előbb halnék meg, mint a zsinat összeül... azt akarom, hogy akik túlélnek és utánnam jönnek, ezt az én tanuságtételemet és hitvallásomat előterjeszthessék" .

Idöszerü-e ma "Luther hitvallása"? - Erre a kérdésre ma sokan adnak bizonytalankodó választ. Egyfelől arra hivatkoznak, hogy korunk az ökumenizmus, a keresztyén egységtörekvések kora. Ezért ökumenikus szempontból a békülékcnyebb Ágostai Hitvallásnak (1530) adják az elsőbbséget. Úgy látják "Luther hitvallása" sokkal élesebb hangú és inkább vitás, elválasztó kérdéseket vonultat fel. (Tudvalevő, hogy az Ágostai Hitvallást még a "halkan lépő" Mélánchtcn fogalmazta meg, bár Luther teljes egyetértésével.)

A másik kérdőjel, amelyet némelyek a Cikkek időszerűsége mellé tesznek, arra vonatkozik; korunk az ökumenizmus mellett a keresztyén etikai felelősség kora; benne a világban való életfolytatásunk kérdései állnak előtérben. Luther hitvallása viszont elsősorban