Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
5 Luther üdvösség-gondolatának középpontjában és azoknak a szürke, mindennapi keresztyéneknek , szólnak, akiket Jézus, mint lelki szegényeket boldognak tart, mert tudják, hogy övék csak a bűn, minden egyéb Istené. (Az "Erős. Vár" Luther kiadványágól 45 lap) REFORMÁCIÓ A reformáció ténye nem más, mint egy emberi cselekedet: egy szélesebb területen ugyanaz, mint a megtérés az egyéni élet vonalán. Tuther azzal kezdte működését, hogy emlékeztette kortársait arra, hogy "amikor a mi Urunk Jézus Krisztus azt mondotta, hogy térjetek meg, azt akarta, hogy az egész élet mindennapi megtérés legyen..." Amikor tehát a reformációról emlékezünk, akkor azokat idézzük emlékezetünkbe, akik bátran mentek a halálba lelkiismeretűk szabadságáért. Ha büszkék vagyunk arra, hogy a reformáció gyermekei vagyunk, akkor büszkék vagyunk őseinkre, akiket a Krisztusban megismert igazság annyira szabaddá tett, hogy földi értékek őket többé nem csalogatták, hanem azoktól magukat szabadnak mondhatták. Akiket nem csábított az állás, az anyagi jutalom, a császári kegy, a kitüntetés, a nagyobb karaj kenyér, vagy bármi amit a világ annak idején fel tudott ajánlani, sem a diszdoktorságok és külföldi utazások, mint olyan sok mai egyházi vezetőt. Számukra az volt fontos, hogy betöltsék az írás szavát: "Istennek inkább kell engedni, mint az embernek". De miért emlékezünk ma is a reformációra9 A- zért, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy
