Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

HIT ALTAI,

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan századokon át uj meg uj alakban.

Az énekes nemegyszer névtelen.

Nem is ö énekel” a kegyelem*

S az egész földről láthatatlan karban száll ég felé a csodálatos dallam, és a füled fenséges harmóniát hall.

Figyelj1 "Hit által! Hit által! Hit által!"

Azok sorában, akik énekelnek,

van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,

roskadt öreg, remegöszivü asszony...

De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson. Mert szájról-szájra, szivröl-szivre kel. Némits el egyet, ezer énekel.

LT3 meg uj hang, de ugyanaz a dallam.

Néha leborulok, hogy tisztán halljam, tele frisseséggel, zengő csodákkal.

Hallod9 "Hit által1 Hit által! Hit által!"

Isten lelke vezényel. Egyet int,

és uj énekes lép elő megint.

így int neked és igy intett nekem.

Meghallja, ha elnémul énekem,

és fáj neki egyetlen hang hiánya,

amint a nagy egészet dirigálja,

s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal?

Igen* "Hit által! Hit által1 Hit által'" -