Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7-9. szám

Valóban! Krisztus sem érti máskép’ Hogy ö Önmagát adhassa, ahhoz meg kellett halnia. Ezért szerezte az Úrvacsorát két szin alatt: teste és vére van abban. Ezért beszél az evangélium szerint is külön az Ö testéről. "Ez a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én (halálra) adok a világ életéért". (U.0.54). Az ő teste csak a halál által lesz kenyérré, élet eledelévé. Éppen az ö önként vállalt, ártatlan kereszthalála teszi, hogy ö nem kevesebbet, mint önmagát adja nekünk.

"Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle" (U.o.50). "Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital". (U.o.55).

Sőt hogy ennek a realitásában senki ne kételkedjék, János evangéliuma egyenesen úgy beszélteti Jézust, mint aki testének nemcsak "evését" emliti, hanem "rágását", "harapását", Jézus teljességgel odaadja magát nekünk az Úrvacsorában. Szétválaszthatatlan, tökéletes közösségre jutunk vele.

Ezt fejezi ki ez az Ige is: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem lakozik és én is abban" (U.o.56). Az Úrvacsora csodája hogy Krisztus szállást vesz bennünk és mi benne lakóhelyet. Az Úrvacsorában mindaz, ami Krisztus, mindaz, amit ö isteni életképen magában hordoz: a mienk lesz! Mienk az egész Krisztus, mienk ö maga! De csak igy, mert Úrvacsora nélkül nem lehet vele ilyen közösségünk.

Kérdezheti valaki; hát nem elég ahhoz a hit? Minek ezen felül még az urvacsorázás0 Tény, hogy Jézus nem állt meg a hitnél,' helyesebben ö olyannak akarja a hitet, amely odavisz az oltárhoz, hogy egyék és igyék! Urvacsorázás nélkül nincs hivő élet! Jézus maga határozottan kijelentette: "Bizony, bizony mondom néktek” ha nem eszitek az Emberfiának testét