Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1982-05-01 / 5-8. szám
7 den más fontosabb kezd lenni a hívek életében, mint azzal az örökséggel való sáfárkodás, amelyet Jézus Krisztus hagyott rájuk. Valamint akkor, amikor a kapott megbízatást - amely minden egyes keresztyén feladata, - egy "alkalmazottra" akarják hárítani, hogy egyedül ö végezze, látogasson, bizonyságot tegyen, vigasztaljon . . . egyedül. -Az 1981-es esztendő közegyházunk, az IELU számára, áldásokban gazdag évnek könyvelhető el. A gyülekezetünk által kezdeményezett és felszínen tartott 10 éves munkatervet egy bizottság - melynek 2 tagja sorainkból került beválasztásra, - az év folyamán kidolgozta és gyülekezetünknek gyakorlati megvalósításra átadta. A tervezet egyik fö pontja az eleven missziós munka, amelyre példát szintén mi adtunk a Elorencio Varela-i, valamint a belgranoi spanyol nyelvű szogálattal. Példánkat elsőnek a Villa del Parque-i "El Redentor" gyülekezet követte az Ituzaingoban megindított missziós munka által. Másik áldás az IELU számára a José C. Paz-i evangélikus öregotthon diakóniai szolgálata; az öregotthonnak az űj 2 emeletes pavilón felépítő séval történő, rövid időn belüli megduplázása, melyet szintén gyülekezetünk félmillió dolláros fel ajánlása tett lehetővé. Mi kezdeményeztük, hogy a zsinati közgyűlést - a főváros helyett - Missiones tartományban tartsuk, és ez kiváló döntésnek bizonyult. Azóta zsinatunk minden bizottságában képviselve vagyunk egy-egy taggal, míg az IELU pénztárosi felelőségét Emödy Csaba tölti be. A Buenos Aires-i evangélizációs célkitűzést (hogy Vicente Lopez és Plorida városokban spanyol nyelvű munka kezdődjék), diakónusunk dolgozta ki, és a tervezetet - tanulmányozásra és ajánlat-tételre - a körzeti egyházak kapták meg. Szükebb vonatkozásban,
