Hitünk, 1981 (29. évfolyam, 9-12. szám)
1981-10-01 / 9-12. szám
11 " ... hogyan felelünk majd Isten szine előtt?... ".... Nem mernék kutatást kezdeni, hogy a"magyar" ifjak közül hányán maradtak hűségesek egyházukhoz? ügy érzem a válasz megdöbbentő lenne, ha még érdekelné híveinket egyáltalán. Hiszen annyi fiatal él nyilvános istentagadásban, vagy legalább is agnoszticizmusban, hogy minden egyes kivétel boldogít. Hová lett a szülök egykori hite? Volt-e- egyáltalán mélyen, igazán, vagy csak az első évek elárvultságában menekültek a magyar istentiszteletek honvágyat csitité alkalmaihoz, s később, miután megvetették a lábukat otthont, teremtettek és beilleszkedtek a helyi viszonyokba bájt ki belőlük az Isten iránti közömbösség? ki tudja ? Az azonban bizonyos, hogy sokan, de sokan elmaradtak, minden lelkipásztori erőfeszítés, látogatás és hivogatás ellenére is. Hat szép szál fiát és jénövésü leányt konfirmáltam be* scf1¿áltatásaim kezdetén, talán 1967—ben. . . Ezek közülcsak egynek szülei járnak még ma is rendszeresen templomba, de a gyerekek közül egyet se láttam évek éta. Csendesen elmarad— tak - hiszen szüleik is csak a hazai szokásoknak tettek eleget, hogy annak idején megkonfirmáltatták őket. Még ha tudnánk, hogy legalább a helyi egyházak egyikébe vagy másikába járnak el rendszeresen, hogy nem volt hiába szivükbe a magvetés, vigasztalni tudná magát az ember. De nem tudjuk, és nem is tudnánk megkérdezni, mert egyszerűen eltűntek. Beolvadtak a nagy, általános és modem közönybe, amelyik világszerte észlelhető. De ez nem lehet mentség sem a mi számunkra, sem szüleik számára. Inkább el— gondolkoztaté vád, hogy nem volt meg a jé példa, nem volt i g meg az otthonban az érdeklődés, és felmerül a kérdés ; hogyan felelünk majd Isten szine előtt?............ " kpg. Hitből Elünk I98O .jánius ; díváink figyelmébe ajánljuk elolvasásra a VETÉS ÉS AFATÄS rvan: qéliumi Folyóirat 14. évfolyam X száma minden cikkét, de ktl -■ : lönösk épen a 82 - 84. oldalakon találhatót az adakozás ist mi : alapelviről. "A JÓKEDVŰ ADAKOZÓT SZEDETI AZ ISTENI "(II.Kor. 9:7)
