Hitünk, 1980 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11-12. szám

- 3 -VAN OKUNK AZ ÖRÖMRE!

"Áldjad, lelkem, az Urat és egész "bensőm az 0 szent nevét! Áldjad, lelkem az Urat és ne feledd el,mennyi jót tett veled!"

(Zsolt. 103:1-2)

Felemelő, szivet-lelket vidámité érzés volt részt venni ez év utolsó presbiteri Ülésén, Az ott elhangzott beszámolók és visszatekintés^ az év eredményeire -hogy helyes alapokról induljunk ki mi kor az uj év terveit készitji}k- a vártnál eredménye sebb valóságot mutattak. Az £v során előadott problémák és hiányok megoldódtak s az a szorongás, niele t az év elején éreztünk, hogy vájjon nem tul ma* gasra méreteztük-e célkitűzéseinket, nemcsak hogy alaptalanoknak bizonyultak, hanem meg is haladtuk azokat sok tekintetben. Az Ur végtelen kegyelme vett bennünket körűi és segitett gyarlóságaink elle nére előre haladnunk intézményesen és lelki téren e gyaránt.

A Hohenlohe dijat nagyon sok egyháztagnak tudnánk odaitélni hálának jeléül a gyűlekezetérvégzett jó munkáért. Nem merek vállalkozni arra, hogy itt a névsorát közöljem mindazoknak, akik sokszor és sokfélekép hozzásegítették gyülekezetünket az előrehaladáshoz, mert biztosan kihagynék személyeket, akikért ugyancsak áldjuk mennyei Atyánk szent nevét. így hát családnevek felsorolása he—-lyett csak Istenünk nevét áldjuk és magasztaljuk. Neki, aki adja az erőt és útmutatást mindazoknak, akik nyitott lélekkel fordulnak feléje, hajlandók nevében szólni, cselekedni és a szeretet áldozatait is meghozni embertársai javára, mondjuk: köszönöm.

Előre tekintve, ez uj egyházi évben igen fontossá válik az uj tagok lelki megerösitése, hogy ne csak névleges, hanem felelősségteljes munkásaivá váljanak a gyülekezetnek. E célkitűzés eléréséhez