Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10-12. szám

ISTEN MINDNYÁJUNK ATYJA A SIOUX indiánok imája.

(A világ legszebb imáinak gyű j teményéböl-Einiger)

Ö nagy Szellem, kinek hangját a szelekben hallom s kinek lehelete életet adott az egész világnak, hallj engem!

Eléd állok, egy vagyok gyermekeid sokaságából. Kicsiny és gyenge. Szükségem van a Te erődre és bölcsességedre!

Engedd, hogy szépségeidben gyönyörködhessen, s szeneim a bíborvörös naplementének sugaraiba nézhessenek, kezeim tiszteljenek mindent, amit alkottál s fülein hangodat hallják.

Adj nekem bölcsességet, hogy megérthessen mindazt, amire népemet tanítottad s felfogjam értelmét annak is, amit minden levélbe s a sziklák belsejébe rejtettél. Nem azért keresem az erőt, hogy felülmúljam bölcsességben testvéreimet, '"hanem, hogy legyőzzem legnagyobb ellenségemet; saját magamat.

Tégy engem mindig készségessé, hogy tiszta kézzel és egyenes tekintettel nézhessek fel Hozzád'* A szellemen pedig, ha majd életen elsápad, mint a lemenő nap, szégyenkezés nélkül juthasson el Hozzád.