Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1-3. szám

MIT JELENT MÉG MA, HOGY EVANGÉLIKUS VAGYOK?

A Lutheránus Világszövetség legközelebbi vz lággyülését ez évben Tanzaniaban tartja. Mint az előzetes híradásokból tudjuk, felszólították az egyes tagegyházakat, gyülekezeteket, sőt magánszemélyeket is, hogy közöljék a vezetőséggel azokat a problémáka' amelyeket megítélésük szerint a világgyülésen tárgyal ni kellene.

Mint egyházunknak egy szerény, de gondolom hűséges tagja, fö’kép az utóbbi egy-két évtizedben tapasztaltak alapján vetem fel a fenti kérdést, mint — megítélésem szerint - evangélikus közösségi, de egyéni szempontból Is tisztázandó és hivatalos válaszra váró problémát; mit jelent még ma evangélikusnak lenni?

Nem vagyok teológus, nem is kívánok teológiailag belebocsájtkozni e kérdés tárgyalásába. De mint egyszerű egyháztag sok mindent látok, olvasok é tapasztalok, amit nehezen tudok összeegyeztetni azza a tanítással, amire konfirmációmban mint evangélikus hitet tettem. Érdekel igy természetesen, hogy legill tékesebb egyházi szervünknek, a LVSz-nek mi a válasz a fenti kérdésre? Hangsúlyozom: nem arra várok választ, ami az evangélikusságban egyetemes keresztyén hanem ellenkezőleg, ami specifikusan evangélikus.

Elfogadom és vallom, amit egy teológiai ös szefoglalás igy fogalmazott meg: "Evangélikus vagyok mert hiszek az evangéliumban. Bizodalommal elfogadom ajándékát: a bünbocsánatot. Ráhagyom magam és felteszem rá életemet. Tudom, hogy mindenre elégséges ez hit, amely magában Jézus Krisztusban, az élő Istenbe gyökerezik. Evangélikus vagyok és ezért egészen az enyém az egyház története, az öskeresztyénségtöl nap jainkig. Hiszem, hogy Luther a forráshoz, a Szentirá hoz vitt vissza. Keresztyénségem nem négyévszázados, hanem kétezer éves. A Szentiráson mérhetem le annak