Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4-6. szám

EMBE EKED JUNK. . .

Régen hallottam ezt a szót, most a közelmúltban az Ószövetségben lapozva Sámuel könyvében került megint elém. Elgondolkoztatott kissé; mi minden van benne ebben az "ódon zamat!" szóban. Benne van minden kötelesség és felelősség, ami csak egyént és közösséget terhel.

Mit jelent ez -mondjuk igy- a mai nyelvre fordítva? Jelenti azt, hogy emberi módon élni egymás mellett, egymás között és egymásért. Szeretni egymást igaz testvéri szeretettel, amit ne rontson meg semmi látszólagos, világi különbség: sem osztálykülönbség, sem nyelvben, vallásban, vagy vagyoni helyzetben való különbség.

A föld ugyanis, mely kenyeret ad nekünk: mindnyájunké? az ég, mely napfényt sugároz és esőt ad: ugyancsak mindnyájunké és a szív, mely szeret, vágya kozik, szorong, remél és élni akar, egyforma bennünk. Milyen természatesnek kellene tehát lenni annak,hogy emberke!jünk együtt, mert csak azoknak akik ezt tudják és akarják teljesíteni, lesz jövendőjük.

Napjainkban egyházainknak nagyon hangosan kell ezt hirdetniük. Furcsa hangzavar van ugyanis a világon. Mint amikor valaki végigszalad egy világvevö rá dió. skáláján és sokféle nyelven szavak, félmondatok, zene töredékek, hirek és propaganda jelszavak összevisszasága tolódik egymásra, valahogy ilyenféle zene bona hallatszik ma kint az életben. Ezért kell Isten Igéjét ma hangosan prédikálni. Teljes szívvel, minden erővel, a szeretetnek vakmerőségig menő bátorságával hirdetni az evangéliumot és rávezetni mindenkit arra, hogy Isten Igéjének mai mondanivalója benne van ebben az egy szóban: emberkedjünk!-4-V.