Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-3. szám
dunk felmutatni s mi mit tettünk, leginkább a saját beállításunk szerint? A magunk vagy az 0 nevével dicsekedünk-e? Kivánom-e, várom-e az 0 erejét, hatalmát, orszá gát vagy csak akkor jut ö eszembe s csak akkor emlé., kezem rá mikor más ország épitésére akarom erejét felhasználni? Tudok-e csodáira, jeleire - és Ítéletére emlékezni? Van látásom ahhoz, hogy meglássam mi a csoda, mi a jel és mi a felettem és a felettünk való Ítélet Es ha mindebben nehézségeink vannak, miért? Az oka mindig csak egy, egyetlen egy; Az Isten-arcnak, a Krisztusban megjelent és kinyilatkoztatott Istenarcnak az elfelejtése, vagy annak nem mindennél felett való szeretése. Hányszor teszünk mi ennek az arcnak a helyére az Isten által ki sem nyilatkoztatott, mi magunk emberek által képzelt arcokat» he lehetséges az, hogy éppen mi keresztyének más arcokat jobban szeressük mint Krisztus arcát? - Legyünk őszinték testvéreim, ki-ki magával, és mint közösség is; lehetséges» Nagyon is lehetséges! Egyéni elgondolások, karrierünk, hírnevünk, fajunk, ideológiánk, kultúránk, anyagi helyzetünk-... Ilinek is folytassuk? Ki-ki maga ismeri a maga arcát s láthatja rajta azt is amit a másik nem lát meg még akkor sem ha a nevünket is tudja! Az egyháztörténet azt mutatja, még maga az egyház számára is, hogy mindig akkor vannak a feszültségek, a nehézségek, a belső csaták amikor egyik csoport vagy a másik elveszti lelki szeme elöl a____ mindannyiunknak született és az egész emberiségért testté lett Krisztus arcot - s más arccal váltja fel mint az ö első szeretetét. Amikor ez az arc az első szeretet - akkor egyszerre ajkunkra vehetjük a 105. zsoltár felolvasott
