Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6-8. szám

-9-*zt mondotta; Mi vidéki városkában élünk, távol a nagy városi lehetőségektől és az angol anyaegyháztól. Legtöbb ben szegények vagyunk, akik á templomba járunk. Nincsen sokszorosító gépünk sem pénzünk a vallásos könyvek megvásárlására. hogy aztán azokat szétküldjük a még meg nem tértek részére. Ha tehát értesülünk róla, hogy vala - mely faluban nincs kérész tyén gyülekezet, átköltöztetünk oda egy keresztyén csal; dot. Ez a család, csupán az ottéésével megtéríti később az .egész falut.

Ezután a két falu népe közösen már meg tud hívni egy lelkészt...

Érdekes megfigyelni, hogy az évekkel ezelőtt elhangzott hozzászólás mennyire időszerű ma is. Gyakran előfordul ma is iskolában, gyárban vagy irodában hogy egyetlen személy bizonyságtétele Jézusról a többieket magával’ragadja Az a személy, aki a hite mellett kiáll és életét a krisztusi szeretetre alapozza szikraként gyújtja meg a körülötte élő és dolgozó embertársaiban az érdek ödést az Ige iránt.

A másik történet amelyet Barclay lelkész említ könyvében, sokkal régebben történt. Szomord, de még is felemelő feljegyzés, még a Romai Birodalom ide - jéböl és arra mutat rá, hogy egy hithü mber önfeláldozása hogyan tud ébredési áramlatot elindítani a szunnyadó lelkekben.

Még az első keresztyéné]', idejében élt egy magányos remete a sivatagban, akit Telemáchosnak hívtak. Egyszer, a Lélektöl indítatva úgy érezte, hogy Ro - mába kell utaznia. Akkoriban Róma lakóssága nagyobb