Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-3. szám
16 Az Igének spanyol nyelven való terjesztése, elsősorban istentiszteleti 5 vagyis szertartási azután pedig egyéb formában már közel tíz évvel ezelőtt jelentkezett mint igény, az első vegyesházasságok megkötésével, rendszerint mint kifogás a gyülekezeti élettől való távolmaradásra. Utóbb, a házasságkötésék szaporodásával ' es az unokák megjelenésével sürgető hangok is hallatszottak. Az igénylők még mindig csekély száma folytán önként adódott annak megkísérlése, hogy más - esetünkben a német - gyülekezettel együtt próbáljuk a nyelvi kérdés miatt elmaradozókat összefogni. lényegében gyökórtelen vagy elmetszett gyökerű hivekröl volt szó ahol a hagyományok különbözősége és társadalmi összeszövödés hiánya - most már belátjuk - megoldhatatlan feladatot rótt a lelkészekre a felülről való szervezés terén. Ha mégis tovább folyt a kísérlete zés - most már a németek nélkül - és maga lelkészünk is elismeri hogy kevés eredménnyel - ennek nem lehetett más felismerhető célja mint keret létesítése a jövőre való tekintettel. Időközben, de függetlenül a spanyol nyelvű istentiszteletektől, az Utolsó Pénteknek nevezett kis csoportunk kezdte az erősödés jeleit mutatni, amelynek spanyol nyelven, tehát az itteni iskolázás és fogalomképzés nyelvén tartott biblikus összejövetelei néhol azt a benyomást keltették, mintha az erőszakos hispanizálás útjára léptünk volna, ami bizonyára senkinek sem volt szándékában. Nem beszélhetünk ugyan, pontosabb meghatározás hiján, a spanyol munka csődjéről csupán azért, mert ökumenikus alkalmakon kivül mindössze négy-öt magyarul nem tudó hivő van az istentiszteleteken, de hispanizálásról sem, csupán azért, mert egyes megnyilvánulásaink épen a jelenlévőkre való tekintettel a spanyol nyelvet használják. Még két esetleges és ezzel kapcsolatos félreértés te kintetében szeretnénk a közgyűlést megnyugtatni. Sem
