Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8-10. szám

11

LUTHER SS MI LUTHERÁNUSOK

"Vonjunk néhány fronton párhuzamot Luther Már ton és mi magunk, mai lutheránusok között?

Luther Isten igéjének a fényében egészen bűnösnek ismerte fel magát és nem tudott vigasztalódni a saját cselekedetei és kegyessége alapján. Lelkiismeretesen igyekezett teljesíteni az egyház által előírt vallási kötelességeit, de Isten szent arca előtt mégis menthetetlennek, az önigazság szennyes ruhájába öltözött, a kárhozat külső sötétségére Ítélt embernek ismerte fel magát. Mindaddig nem is nyert békességet, amig az evangélium igéjéből meg nem értette, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus megfizetett minden bűnéért és ajándékképen, kegyelemből kínálja neki bűneinek bocsánatát. Luther szá mára csak a Jézus Krisztus vérében való bűnbocsánat: kegyelme volt az üdvösség egyetlen fundamentuma. Szegény bűnösként csak abban bizakodott, hogy Krisz tus gazdag lévén, ö érette szegénnyé lett, hogy Krisztus szegénységéből ö is meggazdagodjék és Isten megkegyelmezett gyermekeként bövölködö életet élj sn.

Mi lutheránusok ebben a dologban sokszor egészen ellentétbe kerülünk reformátorunkkal. Nem hit;— belile g, de gyakorlatilag. Bár jól me gtanul tűk, hogy hit által igazulunk meg, a törvény cselekedetei nél kül és hogy az üdvösség kegyelemből van nem pedig érdem szerint; a gyakorlatban mégis vallásos életgyakorlattal, egyháziassággal, templombajárással és a gyülekezetben való buzgolkodással igyekszünk elhallgattatni nyugtalan lelkiismeretűnket. Kérdezzük végig evangélikus ismerőseinket, mi az ö reménységüknek alapja, sorra mind külső kegyességi megnyilvánulásokra fognak hivatkozni és alig-alig akad valaki, aki annak adja tanujelét, hogy Krisztus sebeibe vetett bizalommal készül az örök Biró itólöszé-