Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4-5. szám

V-9-Istene.

A második világháború alatt a német nemzeti szocialista beállítottságú keresztyén egyház is elvetette az (Ószövetséget, mint értéktelen zsidó irományt, mely csak gyűlöletet és hosszút szit. Hasonlókép vélekedett már korábban Nietzsche is.

Természetesen, mikor valaki úgy veszi kezébe az Ószövetséget mint egy történelem könyvet, nem foghatja fel Isten igéjét úgy, amint a prófétákon keresztül megnyilatkozott. Csak úgy válik az 0testamentum azzá ami, ha arra öszpontositjuk figyelmünket amit Isten mondott, hittel üzenetében, mert különben kinyilatkoztatása épp oly takarva lesz szemünk elöl, mint a zsidóknak, akik Istent a törvény holt betűin keresztül és nem a kegyelme által keresik.

Arra is ügyelnünk kell, hogy amikor kiragadunk a Bibliából egy mondatot, akkor figyelemmel legyünk a helyre és alkalomra, melyben Íródott és azt a teljes Biblia tükrében értelmezzük.

A Biblia mint egész, az üdvösség történetét írja meg. Sohasem ragadhatunk ki a Bibliából egy elszigetelt mondatot, hogy annak alapján valami olyat állítsunk, mely a biblia írónak egyáltalában nem volt a célja és különösen, ha ezzel a kiragadott mondattal épp az ellenkezőjét kivánjuk bizonygatni, mint amit a Biblia a maga teljességében tanít. Kiszakítva elszigetelten egy mondatot a Bibliából azt is állíthatjuk, hogy NINCS ISTEN. Ilyen ostoba művelettel többször találkozunk emigrációs irományainkban. E helyett, ha már a Bibliából kívánunk idézni, fürkésszük ki az isteni kinyilatkoztatás egyenes vonalát a történelmi eseményeken át, mely pontosan Krisztushoz vezet. A szövetségkötés, az ígéret, a törvény, mind-mind Krisztus felé mutat s Benne éri el kiteljesülését.