Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-11-01 / 11-12. szám

-2-+1882 - 1975 +

Ravasz László püspök emlékére.

Az emigrációs világ magyarsága fájdalommal veszi tudomásul a modem magyar kálvinizmus legnagyobb alak jának elhunytát.

Ravasz László Erdélyben született. Elmondott és leirt prédikációival iskolát teremtett a két háború közötti Magyarországon. Huszonöt éven át volt a dunamelléki egyházkerület püspöke. Nehéz eldönteni mi volt benne a nagyobb' az igehirdetö pap, az esztéta, vagy a filozófiai gondolkodó. Ha tollat vett a kezébe sugárzó értelem, nagy nemzetközi látkör, plátói gondo lat-épités jellemezte. Izzó magyarsága és mély hite igy forr össze egy parlamenti kijelentésében: "Mi csak Krisztusban lehetünk magyarok." Hogy mit jelent a nyugati szellemű protestáns és katolikus összetartás a Kelettel szemben, ha mind két egyház fia magyar, azt Prohászka Ottokár és Majláth Jánosról irt soraiból olvassuk.

Őrhelyén maradt, mikor Magyarországon elkezdődött az átalakulás. Világosan látta azonban, hogy az egyház és az állam között készülő egyezmény nem jelen ti az egyház szabadságát. Lassan érlelődött meg benne a püspöki tisztség lemondásának gondolata. Midőn utol só püspöki jelentését a dunamelléki egyházkerület rendkívüli közgyűlése elé terjesztette azt ezekkel a szavakkal fejezte be: "Szívemet mérhetetlen hála tölti el, hogy szabad volt szolgálnom. Megköszönök minden jó szót, segítséget, meleg pillantást, minden imádságot. Megköszönök és megáldok minden sebet, amit kaptam, megkövetek mindenkit, akit megbántottam és de rült szívvel elmegyek az én hü és örök Gazdám békességébe . "

Mikor a politikai nyomás egyre súlyosabban nehezedett az egyház életére megvált Kálvíntéri lelkészi állásától és Leányfalura költözött, 1956-ban mégegy-