Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1-3. szám
11 MAGUNKBA. LE Vedd a lámpát, magunkba szállunk - Nincs ezen kivül más szállásunk. Magunkba szállunk: ez nőst ninden, A külvilágban senni sincsen. A külvilág rémek világa. Te is árva vagy, én is árva, A külvilágban kockázat van A legártatlanabb szavakban, A külvilágban kének lesnek - Lélekzetünkre is fülelnek. Vedd a lámpát, magunkba térünk - Nagy a vétkünk: az emberségünk. Magunkba nég mélyebbre szállunk: Nagy a bűnünk: a magyarságunk. Nyáj-néppé nem akarunk lenni. Iszonyú mélyre kell hát menni. Idegenné nem tudunk válni, - Hát minden tárnát fel kell tárni. Ahol nég érc van; emberi, s magyar, Hová le nem hat semmi zivatar. Lassan megszűnünk irni, sirni, Segítségül bárkit is hivni. Nemzet-forgácsot, csillag-töredéket: Minket ugyan kicsoda ért meg? Vagyunk kétféle értetlenség, Menyegzőkön külhoni vendég.
