Hitünk, 1972 (20. évfolyam, 6-12. szám)

1972-06-01 / 6-7. szám

-3-tusb pedig, hogy valaki ho gyan, milyen szívvel ad? Az emberek rendszerint azt kérdik, hogy mennyit aduik a Szentírás azt kérdi, hogy mennyit tartunk meg? A hitetlen számára a pénz a cél, a hívőnek''csak esz köz az áldozatos életre.

Vannak ugyan emberek, a kik tudásukkal, idejükkel igyekeznek az Ur akarata szerint élni, de mihelyt pénzről, -pénzükről van szó- megfeledkeznek ke - resztyénségükröl, hitükről, Isten parancsáról. Pedig az adakozás nem önkéntes elhatározás, vagy egyéni felfogás kérdése, ez az Isten által rendelt kötelesség, amink azt a Szentírás is számos heltyen tanúsítja. Ezért mondja Pál apostol is a korin tus beliekhez Írott levelében "A jótéteményben bövelked jetek."(I.Kor.16; 2) , majd a zsidókhoz Írott levél - ben; "A jótékonyságról p£ dig és az adakozásról el ne felejtkezzetek!"(13;ó)

Az adakozás a hit engedelmessége, a hivő embernek világos bizonyságtét£ le Isten iránti hálájáról és szere tétéről. Az adako

zásról szóló isteni pa — rancs be nem tartása engedetlenség Istennel s$m ben. Isten, mint errőlaa írás bizonyságot tesz, tudja, hogy anyagi lehetőségeink nem egyformák. Nekünk sem itt a gyülek£ zetben. Ezért az TTr nem is egy előre meghatározott összegű adományt kér soha senkitől. Áldozatos szivet vár, azt várja, hogy mindenki készséggel adj on. Van, akinek a kiosebb adomány is áldozatot jelent, mert még azt is meg kell vonnia magától. Másnak viszont a sok sem jelent megerőltetést. Krisztus példája a mérvadó, 0 mindenkinél többet adott; az életét adta ér tünk.

Ezt a példát, vala — mint a macedóniai kérész tyénekét állítja Pál apo£ tol elénk és korintusbe— liek elé is, akik nagyon anyagiasak voltak. A macedóniaiak szegénységük ellenére, minden hőt első marján -koplalás árántetrt..rí félre szűkös bevé_ telükből a jeruzsálemi szegényeknek. A macedó - niaiak nyomorúságos sze