Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
82 Tinódi Gábor SZÁMOS kísérlet, sok megtorpanás és kudarc, keserű csalódások jellemzik a délerdélyi magyarság hároméves szellemi életét. A romániai magyar író évek óta magába fojtja vágyait, keserűségeit, népét féltő aggodalmait, vagy óvatosan keresi a megnyilatkozás lehetőségeit és elodázhatatlan feladatait. Maga az írott szó is csak megszűrve juthat a közönséghez, a közvetlen érintkezés, előadások rendezése tiltva van. A délerdélyi magyar szellemi életet ma szinte kizárólag lapjaink munkáján és a megjelent könyveken át ítélhetjük meg, az eszmék és gondolatok áradásáról, nyilvános és tervszerű közművelődési életről alig beszélhetünk. A magyar szellemiség őrzőinek ma nincs alkalmuk, hogy a magyar közösséggel találkozzanak és elindított szavuk válaszát is meghallják, hanem csendben, visszavonulva kell dolgoz- niok. így munkájuk hatását, gondolataik továbbterjedését sem láthatják tisztán. Két irodalmi egyesületünk, a temesvári Arany János- Társaság es az aradi Kölcsey-Egyesület teljesen elnémult. A Köl- csey-Egyesület azonban, habár nyilvános előadásokat nem is rendezhetett, legalább az ifjúság irodalmi nevelését igyekezett pályázatokkal irányítani és hozzájárult az aradi róm. kát. főgimnázium szegény tanulóinak segélyezéséhez. Legújabban pedig a gyors egymásutánban megjelenő „fecskés könjrvek“ kiadásával igyekezett a délerdélyi magyar nép könyvéhségét kielégíteni. Ifjúságunk nevelését az egyházi lapjainkban meghirdetett pályázatok is jelentősen szolgálták. Ezek közül az evangélikus Gyámintézet pályázatának eredményeit ismerjük pontosabban. E szerint 1941-ben 11 evangélikus tanuló küldött be dolgozatokat Arany János költészetéről, a szabadságharcról és Vörösmarty Mihályról. 1942-ben már 52 dolgozat érkezett be és a versenyen iskolába nem járó ifjak is résztvettek. A dolgozatok Körösi Csorna Sándorról, Apáczai Cseri Jánosról, Tompa Mihály, Petőfi költészetéről, Bartók és Kodály jelentőségéről, a népszokásokról és vallási kérdésekről szólották. 1943-ban Arany Toldijáról, Mátyás királyról, Jókairól, a kuruc korszakról, Balassa Bálintról, Széchenyi Istvánról, Nyírö Józsefről, a népművészetről stb. szólnak a pályázatok. Mindez mutatja, hogy az evangélikus Gyámintézet céltudatos nevelőmunkát végez tanulóifjúságunk körében, a magyar irodalom kérdései iránt lassankint falusi ifjúságunk lelkében is felkelti az érdeklődést. Többi egyházaink ilyen természetű pályázatairól nincs tudomásunk, mert ezek az egyes iskolák zárt falai között folynak le. Magyar műveltségterjesztő nyilvános előadásokról 1940 óta nem beszélhetünk, csak iskoláinkban, templomainkban és kivételesen sgy-egy Hangya-közgyűlésen juthat el a magyar szó a magyar közösség szélesebb rétegeibe. így tehát ősi magyar iskoláink társa- oalomnevelő munkája megbénult és egyházaink vallásos ünnepségei is csak a hitélet mélyítését szolgálhatják, de a nemzeti műveltséget nem erősíthetik. Mint kivételről kell megemlékeznünk arról, hogy Temesvárt és vidékén a karácsony előtti és éwégi iskolai előadásokat a nyilvánosság előtt lehet megtartani. Egyházaink fel is használják ezt a lehetőséget és gyakran rendeznek iskolai színi előadásokat. Az ilyen előadások kimélyíthetik a szülők és az iskola közötti
