Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - László Dezső: A képviselőház és Erdély
A képviselöház és Erdély egész ország iparos-kereskedő utánpótlása milyen gyenge és a földműves-réteg tanulnivágyása mennyire nem találja meg a legmegfelelőbb kereteket. A mai kormányzatnak sürgősen gondoskodnia kell megfelelő ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakiskolákról, ha nem akarjuk azt, hogy a feltörekvő falusi rétegek elproletárizá- lódjanak. Többen hangsúlyozták az induló magyar iparos- és kereskedő-társadalom gazdasági megerősítését és a szövetkezetek igazi szövetkezeti alapelvek szerint való kezelését és támogatását. Az erdélyi egyházakat és nemzeti szolgálatot végző közületeket gazdaságilag úgy meg kell erősíteni, hogy azok az állami gyámkodás alól minél hamarább fölszabadulhassanak. A« ország kormányzásával és közigazgatásával kapcsolatban néhány igen értékes erdélyi megnyilatkozás történt. Mindenekelőtt fenn kell tartani a parlamentális elvet, biztosítani kell a törvényhozók teljes érdekmentességét, de ez nem jelentheti a törvényhozásnak a nemzet valóságos életétől való elszakadását. Vissza kell állítani a törvényhozói tekintélyt és a képviselőket meg kell szabadítani az ügyintézések és kijárások egyre több időt igénybevevő terheitől. A törvényhozó legyen valóban törvényhozó és a nemzet igazi érdekeinek védelmezője. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az állami közigazgatás egészséges decentralizációja tovább folyjék. A minisztériumoknak megnövekedett hatásköréből sok mindent vissza lehet utalni a törvényhatóságok ügykezelésébe. A közigazgatás gyakorlatában is be kell bizonyítani, hogy annak minden ténykedése az emberért van és nem fordítva. A szociális szempontoknak egyre nagyobb teret kell biztosítani az államigazgatás minden területén. Az erdélyi képviselők beszédeiben megnyilatkozó szellemnek egyik lényeges meghatározója a történelmi analógiákra való hivatkozás. A magyar múlt erőit akarták ezek a beszédek ma is ható tényezővé tenni. Másfelől határozott, szintétikus látás, a nemzeti élet egyes vonatkozásai között mutatkozó szerves összefügések fölmutatása jellemezte az erdélyi szónokokat. Arra akartak rámutatni, hogy mialatt a szomszédos népek és Európa nagy nemzetei egyre sugallóbb erővel akarják a maguk igazát irányunkban érvényesíteni, nekünk minden alapunk megvan egy sugalló erejű magyar bizonyságtételnek a megfogalmazására és érvényesítésére. Ez a bizonyságtétel független lehet minden általános politikai világnézettől. Az emberiesség szelleme nyilvánul meg a nemzetiségi kérdésben és a szomszéd népekkel való együttműködés biztosíthatása tekintetében. A magyar politika csak reform-politika lehet, a reform azonban nem lehet ürügy a legfontosabb kérdések megoldásának elodázására. Az a visszhang, amely az erdélyi fölszólalásokat a sajtóban kísérte és az az érdeklődés, amely a sajtó olvasásában megnyilvánul, jele annak, hogy az erdélyi képviselők beszédei széles érdeklődést váltottak ki és hozzájárultak ahhoz, hogy a mostani világnézeti káosz idején az egészséges magyar gondolatok minél szilárdabban kijegecesedjenek. LÁSZLÓ DEZSŐ