Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Magyar Figyelő - Időszerű politikai kérdések folyóiratunkban
60 Magyar Figyelő termőterület van. A termés ezen a területen 3,800.000 kg ve- temény és gyümölcs volt. »A helybeli tisztviselők munkájával sikerült legyőzni azokat a nehézségeket, amelyek az első esztendőben jelentkeztek« — jegyzi meg a jelentés. A »helybeli tisztviselők, a román polgármesteri hivatal impulzusára megértették, hogy becsületesen kell dolgozniok«. A meggyőzés módszereiről azonban semmiféle felvilágosítással sem szolgálnak a könyv szerkesztői. A város külön gazdálkod.ási ügyosztályt szervezett, s ennek egyetlen feladata az volt, hogy a termés negyedét begyűjtse a termelőktől, mint a jelentés leszögezi, az élelmiszeripar és a hadsereg szükségleteinek fedezésére. Tevéken3rségük nyomán több mint egy millió kg vetemény és egyéb termék gsmlt össze. Ezenkívül 32.800 kg volt a »háborús hozzájárulás«, amit a termelőknek kártérítés nélkül kellett rendelkezésre bocsátaniok. Ugyancsak térítés nélkül »háborús hozzájárulás«-ként begyűjtötték 87.525 liter tejet is. A városban és környékén végzett számbavétel után az ügyosztály megállapította, hogy a tehenes gazdák további kétmillió liter tejet tudnak nélkülözni s ezt 1944 folyamán le is keU szállítaniok. A románok hangoztatják, hogy igen élénk kultmális tevékenységet fejtenek ki. Ezzel szemben 1942 október elsején ötven iskola működött mindössze 13.198 tanulóval. Ez a város lélekszámához viszonyítva feltűnően alacsony. Odessza az oroszok egyik legnagyobb könyvtár-városa volt. A közkönyvtárat még 1829-ben alapították s annak mindig igen nagy jelentősége volt az orosz művelődésben, hiszen több mint kétmillió kötetnyi könyvet, folyóiratot és napüapot halmoztak fel itt egy évszázad folyamán. A román városháza kulturális ügyosztálya, nyomban a szervezkedés után, nekilátott a könyvtár anyagának áti’os- tálásához s mint a jelentés megállapítja, „ez titáni munka volt, mert az összes könyvraktárakat cenzúrázták és felülvizsgálták, kivonva minden kommunista propagandát szolgáló anyagot“. Odessza román főhatósága nagy gondot fordít az ingatlanok kezelésére is. Miután az idehelyezett tisztviselőknek lakásra volt szükségük, ezt a kérdést a polgármesteri hivatal úgy oldotta meg, hogy a város középpontjában lakókat, amennyiben nem tartoztak a »magasabb társadMmi osztályokhoz«, küakoltatta, illetve »visszatelepítette« a város külső kerületeibe. Az elmúlt esztendőben különben 17.206 esetben adtak engedél5rt beköltözésre. A hérheadott Jaká- soTcból összesen 533 millió lej jövedelme volt a városnak. Ez a feltűnően magas összeg arra enged következtetni, hogy a román köz- igazgatás a városban levő ingatlanokat saját twlajdonának tekinti s mint házigazda jár él lakóival szemben. Ezt támasztja alá az az adat is, hogy 11.340 lakás ingóságait adták él 1943 októberéig s rövidesen még 29.016 lakás »likvidálására« kerül sor. N EM VITÁS, hogy a román közigazgatásnak nagy feladatokkal kellett megbirkóznia Odesszában, hisz — Bukarestet leszámítva — megközelítőleg sincs Romániának még egy Odesszához hasonló nagyságú városa. De amint a kiragadott adatok is bizonyítják,
