Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Jeney Endre: Népi erőink megőrzése
NÉPI ERŐINK MEGŐRZÉSE Ez A KÉRDÉS minden nép számára döntő fontosságn. A nemzeti élet minden pillanatában vezérlő motivumnak kell lennie, tekintet nélkül arra, hogy a béke áldásait élvezi vagy élet-halál harcát vívja. A szempontok lényegesen változnak ugyan, az értékek és érdekek felmérése más és más alapokon történik a két esetben. Az öncélú életet élni akaró nemzeteknek minden kérdésüket állandóan ehhez a fökérdéshez kell kapcsolniok és ezen a kérdésen keresztül kell a jövőbe tekinteniök, kitűzniök távoli időkre szóló céljaikat, hogy fennmaradásukat biztosíthassák. A háború alatti gazdálkodás a népi erőkkel a legmagasabbrendű államférfiúi és katonai feladatok közé tartozik. Arányba hozni a meglevő erők, a kitűzött célok és a várható áldozatok nagyságát. Tisztán látni azt, hogy mikor elkerülhetetlen az áldozathozatal, mert anélkül maga a nemzeti lét fennmaradása kétes és melyik lehet az a legkisebb áldozat, amellyel egy nemzet megvédheti életérdekeit, jövőjét biztosabbá és virágzóbbá teheti. Ez pillanatnyilag számunkra is a legnagyobb kérdés. Ez alkalommal mégsem ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni. Ez különben is az államfő, a felelős kormányzat és a hadvezetés feladata, joga és kötelessége, azoké, akiknek tájékozódása, beavatottsága a legteljesebb lehet, akiket a nemzet bizalma ezzel a magas hivatással felniházott. Részemről csak a béke viszonyaira gondolva teszem fel magamnak e sorokban a kérdést: hogyan őrizzük meg népi erőinket? Minthogy az 1939. évi statisztikai adatok szerint Középeurópá- ban a Csehmorva-Protektorátus területén kívül hazánkban volt a legalacsonyabb a népszaporodás, ebből természetszerűen következik az, hogy államvezetésünk legelső teendői közé tartozik ennek a helyzetnek a megváltoztatása a mi javunkra. A népesedési mozgalom minden országban a születések és halálozások számától, továbbá az odavándorlástól és elvándorlástól függ. A magyar állam vezetés figyelme is e négy tényezőre kell, hogy írányúljon. Fokozni kell a születések számát, csökkenteni a halálozási arányszámot, megakadályozni a magyarság kivándorlását és elősegíteni a külföldre kivándorolt magyarok számára a hazatérést. Halálozási arányszámunk az utolsó három évtized alatt igen örvendetesen ,(kb. 37«/o-kal) csökkent. Ez alatt az idő alatt a valószínű élettartam egészen csodálatraméltóan emelkedett, különösen a magyar nőké. A halálozási viszonyok további javítása természetesen kívánatos, különösen a csecsemőhalandóság terén volna üdvös a további javulás, hogy a mai helyzethez viszonyítva még sokkal-sokkal több újszülött érhesse meg a második életévét, mert ezáltal lényegesen tovább javulna a valószínű élettartamuk. Magának a halálozási arányszáranak a javítása egymagában azonban nem
