Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Magyar Figyelő - Zathureczky Gyula: Pártpolitikai küzdelmek
Magyar Figyelő 375 egyre gyorsabban lovagolva a frázisok hátán, mindinkább radikalizáló- dott. A március 19-i események már egy olyan dekomponált politikai társadalommal találkoztak, amely annak jelentőségét felfogni nem volt képes. Kielégülést talált a Kállay-kormány pocskolásában (amelynek hibáit addig képtelen volt felismerni) és a zsidó-kérdés radikális megoldásában. A tömegek előtt az igazi magyar sorskérdések szinte teljesen háttérbe szorultak és mintha sokadalomban lennének, a jobboldal győzelmét ünnepelték ott, ahol csak a baloldal vesztett csatát. MINT A POLITIKAI ELET EXPEDIENSEI, ebben az időben jelentkeztek új lendülettel a fórumon a pártok. A magyar azuverénitás sérüléseit figyelmen kívül hagyva indult meg március 19-e után a politikai élet, anélkül, hogy egyúttal a parlament is működésbe lépett volna. Néhány formális ülésen túl nem terjedt tevékenysége és a kormány, amely kifejezetten képviselőházi pártkormány, változatlanul a felhatalmazás alapján működik. Az első bizonytalan hetek elteltével a helyes politikai érzéknek éppen úgy — ahogyan azt talán ma már megállapíthatjuk — mint a későbbi időkre szóló menlevél szükségének engedve, a pártok között egységmozgalom indult meg. Az ország figyelme a tárgyalásokra irányult, hiszen mindenki érezte, hogy egy erős és tényleges nemzeti egység a pillanat elkerülhetetlen követelménye volna. A pártok, sajnos, nem tudtak megegyezésre jutni egymással. Most még időszerűtlen volna és módunkban sem áll a tárgyalások csődjének igazi okait feltárni, de a már eddig nyilvánosságra jutott adatokból is világosan kitűnik, hogy egyes pártok már a tárgyalások alatt nem egységre, hanem egyeduralomra törekedtek. Az ide vonatkozó dokumentumok a magyar politikai történelemnek egy igen érdekes és igen szomorú fejezetét fogják megvilágítani. Az egységtárgyalások csődjének híre rendkívül kiábrándítóan hatott a közvéleményre. Mindenki tudta, hogy következménye a kérlelhetetlen nyílt harc lesz, amely magyar erőket állít szembe egymással, olyan időkben, amikor minden parányi erőt összefogva a keleti veszéllyel kellene szembeszállni és megerősíteni a magyar államiság pilléreit. A háborúba való teljes beavatkozás következményei, a szomorú áldozatok és újabb nehézségek éppen úgy tényezői a politika alakulásának, mint a harcterek eseményei és a semmiképpen le nem becsülhető titkos propaganda, amelyek együttesen szaggatják fel a politikai altalajt, hogy az megfontolás nélkül minden „megoldást“ szívesen fogadjon. Mint fentebb említettem, a jelenlegi helyzet kialakulásának egyik főoka az eszmék tisztázatlansága. Ez a tisztázatlanság vonatkozik politikai életünk teljességére és annak szerveire. A kiegyezés utáni Magyarország lényegében a 48-as alapokon épült fel, tehát a liberális koreszmének megfelelően. A nemzeti eszmény azonban a 49-es volt: Kossuth független Habsburg-ellenes Magyarországa. A kiegyezés politikusainak ezt az áthidalhatatlan űrt kellett eltakamiok. A klasszikus demokrácia és a liberalizmus szellemében (egyik sem vált soha valósággá a magyar életben)
