Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái II.
354 Schneller Károly ségű községek népe jobban szaporodik. Mindenesetre felfigyelésre érdemes az, hogy az utolsó kategóriába tartozó 8 község közül 5-ben a magyarság aránya ma magasabb, mint volt 1910-ben és csak háromban alacsonyabb s végeredményben mégis 1.63-al kisebb ma a magyarság képviselete, mint 1910-ben. Annak következtében, hogy a kifejezetten román többségű 3 község népe 1910 óta erősen gyarapodott, míg a magyarság nagyobb arányát feltüntető községek lélekszámú stagnált vagy fogyott. Bizonysága ez annak, hogy egy nagyobb közösségben lehet teret veszteni úgy is, hogy az egyes alkotó tagok (községek) népösszetétele kielégítő, vagy éppen előnyös alakulást mutat; csupán az kell, hogy — mint itt — a magyarság egységei vontatottabb, a nemzetiségeké elevenebb szaporulatot mutassanak. Ezen utolsó csoport helységei közül egyébként a magyarság arányának alakulása újabban Szucságon legaggályosabb. Ez az egyetlen község, amelyikben a magyarság képviselete ma alacsonyabb, mint a román census idején. Csak árnyalattal kedvezőbb a magyarság fejlődésének menete a népes Váralmáson. A MŰVELTSÉGI ÁLLAPOT KALOTASZEGEN — mondja Kós Károly — „a nép általános műveltsége az átlagon felüli.“ A hitújítástól kezdve háborítatlanul kálvinista népét anyagiakban mindig szegény, de a művelődésre mindig sokat áldozó egyháza művelődésileg régtől fogva felkarolta, nyereségnek tartván a „kiművelt emberfő“ kötelező társadalmi eszményét. Nyilván ezért is van az, hogy „soknak van elemi iskolai végzettségén kívül néhány középiskolai osztályos végzettsége.“ A kalotaszegi embert sok verejtéket igénylő földje nem kényezteti el. De viszont „a föld régi idő óta már szinte teljes egészében a kisgazda nép tulajdona.“ Ahol a föld nagyon termékeny s ahol a föld kevés ember kezén van, ott zsellérek, béresek, esetleg jó munkások teremnek, de a műveltség gyökerei nem mélyek, a kultúra felszínes. Itt annyira-amennyire kifejlődhetik bizonyos civilizáció. Autochton kultúrához azonban — szerintünk — inkább emilyen milieu alkalmas: ötletre és többlet-teljesítményre késztető talaj, mérsékeltebb osztályhelyzeti egyenlőtlenségek s ezenfelül valami szerencsés népkeveredés. Tegyük még hozzá, Kós Károljd; idézve, azt, hogy „általában jómódú, bár nem vagyonos. Földjéből nem élhetne meg, de jól keres. Kereskedik, ipart űz és mindenfelé elmegy munkára. Nem földmunkára, de félig ipari munkára, mint kőműves, ács, kőfaragó, asztalos. Férfilakosságának talán 50«^-a a földművelésen kívül mással is foglalkozik. De cselédnek csak a legritkább esetben szegődik.“ „Takarékos, sőt fösvény nép; nem bohém természetű, mint a vele eg5Öittlakó románság és nem is iszik annyit.“ Mindez elég jó diszpozíció ahhoz, hogy ne kelljen sokat indokolni a statisztika perdöntő számait, amelyek teljes mértékben igazolják fejezetünk első idézett mondatát: „A nép általános műveltsége az átlagon felüli.“ Ugyancsak a román népszámlálás anyagából számítottuk ki a következő percenteket:
