Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Szemle - Barta István: Idegen nyelvű magyar folyóiratok
294 Szemle a nyugati népek. A Magyar-Olasz Társaság már 1921-ben megindította a Corvina című folyóiratot, amely Berzeviczy Albert, Gerevich Tibor és Zambra Alajos irányítása alatt főleg a történelem, irodalom- és művészet- történet problémáit ismertette az olasz olvasóközönséggel. Különösen az olasz-magyar történelmi kapcsolatok gazdag múltja bizonyult kimeríthetetlen forrásnak a folyóirat írógárdája számára. A fasiszta Olaszországgal való politikai barátság elmélyülése természetesen a kulturális kapcsolatok fokozódását is magával hozta. A Corvina 1938-tól új sorozatban, az addigi szerény terjedelem helyett havi füzetekben jelenik meg, kibővülve szép- irodalmi, művészeti és kritikai rovatokkal. Ugyancsak a politikai kapcsolatok elmélyülése és a háborús egjdittműködéssel párhuzamos gazdasági érdekközösség hívta életre 1941-ben a Rassegna d’Ungheria című havi folyóiratot. A R. Mosca által szerkesztett lap érdeklődési köre inkább az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi problémákat öleli fel, s cikkei jobbára az ezeken a területeken bekövetkezett eseményekkel, változásokkal vannak kapcsolatban. Változatos tartalmából jelentősek a különböző szemle-rovatok, a napi eseményeket naptárszerűen összefoglaló krónikák s az okmán5d:ár, amely a nemzetközi kapcsolatok jelentősebb aktáit gyűjti össze. Német és olasz földön aránylag nem ütközött nagy nehézségekbe a magyarság megismertetésének a munkája s talán csak az anyagi nehézségek okozták, hogy az csak a legutolsó években bontakozott ki a régóta kívánatos méretekben. A nyugati államokban, Franciaországban és Angliában azonban az anyagi nehézségekhez még az az ellenséges hangulat is járult, amely a háborúból maradt vissza s amelyet csak növelt ellenségeink ügyes és eszközökben nem válogatós propagandája. Francia földön a Revue des Études Hongroises megindítása (1923) volt az első kísérlet a magyar tudományos problémák rendszeres ismertetésére. Az Akadémia égisze alatt kiadott folyóirat szerkesztésében Eckhardt Sándor és Baranyai Zoltán irányítása mellett a francia kultúra magyarországi híveinek a legjobbjai (Müller-Molnos Lipót, Hankiss János, Birkás Géza, Bárczy Géza stb.) vettek részt. Tárgyköre felölelte a szellemi tudományok egész területét: a filozófia, filológia, történelem és irodalom köréből hozott tanulmányokat, kiegészítve krónikával, kritikai rovattal és a francia nyelvű, magyar vonatkozású irodalom bibliográfiájával. Bő teret szán a finnugor nyelvészeti és néprajzi kutatások ismertetésének is. A 30-as évek végén a folyóirat beszüntette megjelenését; örökébe 1943-ban a Revue d’Histoire Comparée lépett, azonban teljesen új, az idők és a körülmények követelményeihez alkalma2K)tt célkitűzésekkel. A szerkesztés munkáját: Eckhardt Sándor, Lajti István, Kosáry Domokos és Benda Kálmán végzik, s aZ Études Hongroises új sorozataként megjelenő folyóirat lapjain elsősorban történeti tanulmányok látnak napvilágot. Csak részben célja azonban a magyar történettudomány eredményeinek francia nyelven való ismertetése: a Kárpáteurópa fogalma alá tartozó, nemcsak gazdaságilag és geopolitikailag, de történetileg is összefüggő tájat választotta ki vizsgálódási tárgyául s ezzel olyan magasrendű célkitűzést igyekszik megvalósítani, amilyennel az európai folyóiratok munkaprogrammjaiban nemigen találkozunk. EIbben a munkában a szerkesztőség szorosan együttműködik a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézettel és a párisi Magyar Tanulmányi Központtal. Az 1943-as évfolyam — amely mint az Études Hongroises XXI. kötete jelent meg — a legszebb reményekre jogosít a kitűzött célok elérését illetően. A vaskos kötet tanulmányai a Kárpátok vidékének csaknem valamennyi népével kapcsolatban tudnak olyan szempontokat felvetni, amelyek a tájegység szerves összetartozása mellett szólnak. A magasszinvonalú kritikai rovat mellett nagyjelentőségű újítása a folyóiratnak a terjedelmes kárpáteurópai bibliográfia, amely a lehető
