Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái I.
274 Schneller Károly ményteljes ifjúság képviselete szegényes, ellenben sok az esendő öreg. A hasonlitandó tömegek nagyfokú differenciáltsága tehát szükségessé teszi azt, hogy maga a vizsgálat is lépést tartson e sokrétűséggel és lehetőleg homogén csoportokra tagolva mutassa be a megfigyelendő, illetve összehasonlítandó sokaságokat. A homogenitás e követelményének sokszor még országos, vagy törvényhatóságközi viszonylatban sem tudunk teljesen eleget tenni. Éppen a feldolgozás korlátolt fokú részletessége miatt. Mennyivel inkább áll ez a mi megadott kutatási területünkre nézve! Ennek a statisztikai anyagát ugyanis kizárólag a községenkinti egybeállításokból meríthetjük. A községi feldolgozás azonban — egyébként érthetőleg — jóformán sohasem terjeszkedhetik ki részletes kombinációkra s nem is tagolhatja a tömeget úgy, ahogy arra értékelő ténymegállapítások megfogalmazása céljából szükség volna. Mindez teljesen érthető. Ha ugyanis minden egyes község népességi, gazdasági stb. adatait a tudományos szempontok által igényelt mértékig tagolnók, akkor annyira elaprózódnék a számanyag, hogy maga a közlés is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. A költségekről nem is szólva. S arról is csupán mellékesen, hogy a túlzott ato- mizálás miatt ebben az esetben már alig volna kielégítő nagy számanyagunk bizonyos törvényszerűségek kiolvasására. Mindezek alapján nem félünk kimondani azt, hogy a feladott probléma statisztikailag éppen azért nagy, mert a kör, amelyet vizsgálni akarunk, kicsi és mert a statisztikai adatfeldolgozás fogyatékos s így az örömteljes siker kisebb reményével kecsegtető. Ügy érezzük azonban, hogy e sajátos és értékes népi közösség statisztikai elemzése mégsem fölösleges. Egyrészt azért nem, mert a Kalotaszeggel foglalkozó irodalom ezzel még tudtommal jobbára adós. Másrészt pedig úgy érezzük, hogy a statisztikai analízis serkentőleg fog hatni azokra, akik a helyszíni ismeretek birtokában e sorok írójánál jobban ismerik e népet s akik a számokból kicsillanó tanulságokat mérlegelik, összevetvén saját tapasztalataikkal és a nem egyszer meghökkentő, mellbevágó eredményeken elgondolkoznak. A cselekvés és a beavatkozás akaratával. Ha igaz az, hogy írni annyit tesz, mint önmagunk felett ítélkezni, akkor kétszeresen igaz az, hogy minden statisztikában van valami ítéletszerű. A fellebbezhetetlennek látszó számok teszik ezt. Amennyiben ugyanis igazak és támadhatatlanok ezek a számok, akkor a hideg számoknak a vitát csaknem fölöslegessé és kilátástalanná tevő marasztaló vagy felmentő ítéletei jobban megmozgatják az egyéni és kollektív lelkiismeretet, mint a félreérthető és félremagyarázható szavak. A statisztikus ott áll a rostáló idő kereke mellett és szorongó szemmel vizsgálja: miként rostálja a népeket, a fajokat vagy az egyes társadalmi rétegeket a számfejleményekkel terhes idő. A vigasztalás és a láthatár-sötétedés szinte minden statisztikai elemzés velejárója. Minél több szeretet fűzi a kutatót a kutatás tárgyához, annál erősebbek ezek az érzelmi reakciók. Kalotaszeget a statisztikusnak — ha magyar — különlegesen
