Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
A székely társadalom, ISlfS-han 271 jövőjükről folyó tanácskozásba most már fejenként befolyhatnak és érdeküknek megfelelő határozatot hozatnak a gyűléssel. A primipilusi és pixidariusi renden lévők nem is csalatkoztak váirakozásukban, mert a gyűlés ezt a két rendet fejenként visszahelyezte a hosszú idő óta elvett politikai jogaiba. Mostanig a közgyűlésekben helységenként három egyén által képviseltethették magukat a lófök és a gyalogosok, ezentúl mindnyájan részt vehetnek a tanácskozásokban. Már ezen a gyűlésen éltek is jogaikkal s hegy az egyenlőség minél kézzelfoghatóbb bizonyítást nyerjen, nemcsak a követválasztásban vettek részt fejenként, hanem az egyik rendes követet Berde Mózes személyében, valamint az első pótkövetet, Hankó Dánielt e két osztályból választotta meg^ a gyűlés. Az unió kérdésében sem feledkeztek meg az ősi székely kiváltságokról, amelyeket máról-holnapra feláldozni nem voltak hajlandók. Számoltak azzal, hogy a székely municipialitás, mint akadály előfordul majd az imió létesítésekor és ezért meghagyták követeiknek, hogy az országgyűlés helyén az idősebb székely főtiszt elnökletével nemzeti gyűlés tartását eszközöljék ki. Ennek a székely nemzetgyűlésnek kívánságuk szerint az lett volna a feladata, hogy a székely nemzet sajátságos jogaiból kifolyólag az unió elé gördülő akadályokat enyésztessék el s ha némely székely előjogok az unióval nem férnének egybe, azoknak ügyét úgy igazítsák el, hogy az egyesülés amiatt fel ne függesztődjék. Ezek a határozatok sok tekintetben emelkedettebb szellemről és nagyobb tárgyüagos tájékozódásról tanúskodnak, mint aminek eddig tanúi lehettünk a márciusi események óta. Hasonló felfogás uralkodott a katonarend kívánságának tárgyalásánál is. A gyűlés elvüeg elhatározta, hogy a székely határőri katonáskodás terhét megszüntetni és a nemzetőrség felállítását elintézni óhajtja. Javaslat merült fel, hogy a székely katonák sérelmeit részletes jegyzékbe foglalva, kérelmezés útján orvosoltassák, de ezt a megoldást éppen maga a katonarend ellenezte, mert ő nem a sérelmek orvoslását várta, hanem magának a katonáskodásnak azonnali megszüntetését. Nagynehezen és a katonarend csalódására végül azt mondta ki határozatila,g a gyűlés, hogy „a katonáskodási tehernek országosan leendő elenyésztését várják.“ Feszült helyzetek váltakoztak egymással a gyűlésen. Egy katonai összeírás alatt álló férfi előállt és a székely katonáskodás rögtöni megszüntetését kívánta. A katonaszékelyek ezrek torkából hangzó helyesléssel fogadták a javaslatot. Egy felszólaló a fegyver tettleges letételét helytelennek, károsnak, az ország békéje felzavarására kigondoltnak nyüvánította. Ez az ellennyilatkozat nem tetszett, a századok óta annyiszor félrevezetett és cserben hagyott nép most sem bízott vezetőiben és a nagy tömeg csalódottan kiáltotta: Megcsalatunk, mint valánk 84 év óta!“ Ebbeij a kényes pillanatban ,,átszellemülve“ állott szószékre az elnök főkirálybíró, a székely katonák keblében szunnyadó hazafias érzelmekre hivatkozott, megmagyarázta a dolgok jelenlegi törvényes állását és arra kérte a katonarendet, várják be sérelmeiknek országosan történő orvoslását. Biztosította őket, hogy a katonáskodási terhek országos megszüntetése előtt is azok könnjátését kieszközli, majd öt gyermeke boldogságára fogadta.
