Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
254 Bözödi György ményeként a „szék“ lényegében alig különbözött már a vármegyétől, főleg a tisztségek betötlése tekintetében. A nemesnek nevezett nép fizette az adót, a közte élő arisztokrácia kivételével, de fizették az adót a határőrségben katonáskodók is, ami sem a rendi szellemmel, sem a határőrség foglamával nem volt összeegyeztethető. Csupán a székely társadalom életének abnormális alakulása lehet erre a magyarázat, sok hasonló jelenséggel együtt. A kétfelé tagoltság mellett határőr és nem határőr vidéken egyaránt feloszlott a társadalom az elmúlt viharos századokból örökölt feudális rendi rétegekre, amelyekhez itt egészen sajátságos, máshol fel nem lelhető rétegek és megkülönböztetések társultak. Volt magyarföldi jellegű (többnyire a vármegyékből betelepült) arisztokrácia, voltak primőrök, kiknek rendi állása nem egyezett az arisztokráciával, de amiál nagyobb urak voltak a többi székely felett, voltak a lófők (principili) és a gyalogosok (pixidarii), volt a köznemesi réteg, az ú. n. szabad székely, a libertinus, (kit jobbágyi állapotból szabadítottak fel valamikor, ho^ fegyver- viselésre foghassák), volt a polgár, a zsellér és a jobbágy. A jobbágyréteg maga is alapvetően különböző helyzetű elemekből állott, voltak ősjübbágyok, fejekötött jobbágyok, fogott jobbágyok és ezeknek a helyzete urukkal szemben lényegesen eltért. Megint újabb megkülönböztetést jelentett, hogy székely jobbágy-e valaki, vagy nem, hiszen a papírosak szerint minden székely nemes és ha odakerül a dolog, jobbágynak sem számítható. Másik döntő különbség, hogy kiváltságos székely földön jobbágy-e valaki vagy pedig a Székelyföldön lévő olyan birtokon, ami adományozás révén iutott a földesúr tulajdonába és így királyi jog van rajta; s mim ^tni fogjuk, éppen ez a kérdés lesz az úrbéri rendezés sarkalatos p A földesúri és jobbágyi helyzetek történelmileg kialakult saját volta és végtelenül bonyolult állapota olyan zűrzavart keltett, ben az úrbéri rendezés terve alig tudott eligazodni és amire a megyei formulát méltányosan alkalmazni nem is lehetett voh jogi helyzetek kibogozhatatlan csomóinak hasogatásával, ha csupán a tényleges helyzet jóindulatú figyelembevételével. A jobbi ság azonban jóindulat helyett a jogászokkal találta szembe ma ., amikor a jobbágyfelszabadítás órája ütött. S hogy a társadalmi kép nagy vonásokban teljes legyen, maga a határőr katonaság is két rétegre oszlott a vagyoni állapot szerint: lovasokra és gyalogosokra, akik úr és parasztként nézték egymást. A határőrvidék azonban nemcsak a határőrezredeket adta, hanem újoncokat is köteles volt állítani a nem katonáskodó lakosság után, éppen úgy, mint a Székelyföld többi része, vagy a vármegyék. Ennyiféle társadalmi csoportnak természetesen nem lehettek azonosak az érdekei és mindegyik más-más eredményt várt a bekövetkező eseményektől. Ezek az események viszont nem tudhattak minden igényt kielégíteni és sokszor már úgy látszott, hogy a 48-as idők a közös érdekek érvényesülése helyett a részletérdekek túlzásait nyomják előtérbe: a felszabadult szenvedélyek a maguk útját követik és kitombolják sok évtized óta visszafojtott erejüket. Nem áll rendelkezésre kimutatás arról, hogy éppen 1848-ban ezek a külön
