Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Szemle - Incze Andor: A magyar földrajz huszonkét éve
170 Szemle Ugyancsak a harmincas évekre esik Almássy László Ede két afrikai útja, 1933-ban és 34-ben, a másodikon Kádár László is résztvett. Az utazók a Gilf-Kebir plató feltárása közben többezeréves sziklafestményekre bukkantak az olasz Cirenaika határvidékén. Prinz és Cholnoky után a földalaktan terén a legszebb eredményeket Bulla Béla, a budapesti egyetemen a fizikai földrajz tanára és Kéz Andor műegyetemi tanár érték el. Bulla lösz-kutatásokkal kezdte, de ezeket ki kellett később egészítenie éghajlati és terraszvizsgálatokkal. Tapasztalata az, hogy löszeink származásanyagát a magyar medence nagy ingadozású, alsószakasz-jellegű steppe-folyóinak ártéri üledékeiben és a medence homokos-agyagos töltelékrétegeiben kell keresnünk, egyéb források (belsőázsiai poranyag, déleurópai steppék pora stb.) csak mellékesen jöhetnek számításba. A magyar medence pszeudoperiglaciális, tehát nem igazi, hanem csak távolabbi jégkörnyéki terület lehetett a jégkorszakban.*^ E negyedkorkutatás nélkül a magyar medence származástani táj- rajzát nem lehet elkészíteni. Megindult a terraszkutatás is. Ezeknek során ugyancsak Bulla Béla kivizsgálta a Duna terraszait Budapesttől lefelé egész Mohácsig, sőt a jégkorszaki kéregmozgások tisztázása szükségessé tette a Nagyág, Talabor és Tisza terraszainak tanulmányozását is.** Megírta továbbá a keszthelyi hegység földrajzát.** Bulla terrasztanulmányaihoz szervesen csatlakoznak Kéz Andor tanulmányai. Kéz a Duna Győr—pozsonyi szakaszának terraszait írta le s az eddigi felfogással ellentétben három pleisztocén és egy holocén ter- raszt sikerült igazolnia és ezek alapján a Duna visegrádi áttörésének idejét a levantei időkre teszi.*^ E tanulmányokat még kiegészítette a Felsö-Tisza és a Tarac terraszainak kutatásával.** Bulla és Kéz együttes eredményei alapján a magyar területen is három jégkorszakkal és két interglaciális idővel kell számolni. A terra- szoknak a lössz- és rétegződésekkel való párhúzamosítása még hátra van, ezt a munkát Bulla Béla vállalta magára.*« Az utolsó évtizedek legfeltűnőbb geofizikai felfedezései közé tartoznak Bendeffy-Benda Lászlónak a magyar medence kéregmozgásaira vonatkozó eredményei.*^ Benda László a háború utáni és előtti föltoérési szmtezés eltérő számadatainak magyarázatát keresve, rájön a magyar medence belső, kontinentális mozgáisaira és azokat három nagy csoportba osztja: vannak relative emelkedő rögök (velencei rög, mecseki rög), relative emelJcedő táblák, (a győri medence és a Dunántúl az előbbi rögök kivételével) és relatíve sülyedő táblák (mezőföldi, Mátra-Bükk tábla, sárvízi, várpalotai tábla, Nagy Alföld). A Kárpátok körzetében e mérések szerint a földkéreg emelkedik, míg éppen ezért az Alföld medencéje sűlyed. Az emelkedő területen belül vannak egyes fiatalon sűlyedt táblák, melyek ugyan szintén emelkednek, de emelkedésük mértéke környezetük mozgási intenzitásának jóval alatta marad. Éppen így van az Alföld testében is egy-két idegen jellegű emelkedő táblarög. Megjegj^endő, hogy maguk a geodéták — akik az adatokat szolgáltatják — a merev, mozdulatlan kéreg feltevése mellett törtek lándzsát. Der pleistozäne Löss im Karpathenbecken. A Földtani Közlöny különlenyomata, Lxvn. és Lxvm. Bp. 1938. 8’ Földrajzi Közlemények, 1940. 270. U. o. 1928. 1—28. « U. o. 1934. 175. és 1939. 351. *5 U. o. 1940. 158. »• Bulla Béla: A magyarországi löszök és folyóterraszok problémái. Földrajzi Közlemények, 1934. 136. *’ Bendeffy-Benda László: A mag^yar föld szerkezete. Bp. 1934.
