Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Szemle - Incze Andor: A magyar földrajz huszonkét éve
SZEMLE A MAGYAR FÖLDRAJZ HUSZONKÉT ÉVE A TRIANONI BeKEPARANCCSAL az ország testéről leszakított és vérkeringéséből kizárt erdélyi magyar értelmiség a felszabadulás pillanatában meleg érdeklődéssel fordult az egyetemes magyarság szellemi kincsei felé és mohó vággyal tekintett a magyar tudományosság hozzáférhetővé vált területeire. Ennek az érdeklődésnek a kielégítését célozva, a magunk részéről a magyar földrajz huszonkét éves fejlődését igyekszünk feltárni, s egyben a jövő lehetőségeit és útjait megmutatni. Áttekintést akanmk adni a fejlődés egészéről, de helyünk megszabottsága miatt mindenre nem terjeszkedhetünk ki, hanem a gazdag irodalomból azokat a munkákat állítjuk előtérbe, amelyek a két évtized alatt előrevitték a magyar földrajztudományt. Mindjárt 1919-ben, a béketárgyalások folyamán, igen fontos szerep jutott a földrajztudománynak. Mindaddig elbizakodottságunk nem engedte ellensúlyozni az osztrák támogatással folytatott nemzetiségi propagandát (a szerb Cvíjic propagandájára és De Martonne francia professzor románbarát politikai tevékenységére gondolunk), bár id. Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság akkori elnöke, mindent elkövetett az ellenpropaganda érdekében. A Társaság az egész világ és elsősorban Páris, London, Róma és New-York földrajzi társaságaihoz fordult a magyar medence hegyrajzi és vízrajzi egységének védelmében. 1919-ben, Párisban a magyar békedelegáció bemutatta Magyarország új elvek alapján készült néprajzi térképét, melyen minden 1000 lakost egy nagy kör, minden 500 lakost ennek megfelelő félkör, minden 100 lakost kiskör és minden 25—75 lakost kis félkör ábrázolt. Ennek a térképnek páratlanul szigorú tárgyilagosságát mindenütt elismerték. A demográfiai adatok előkészítését, feldolgozását Teleki Pál gróf, Bátky Zsigmond, Hézser Aurél, Kogutowicz Károly és Littke Aurél végezte. Mindez azonban túlhaladott, elkésett dolog volt már, aminthogy az volt a Magyar Szent Korona országainak^ földrajzi stb. leírása, amely 1918-ban, a „tizenkettedik órában“ jelent meg és benne tizenhét különböző mimkaterületen dolgozó szakember bizonyította az ország földrajzi egységét. A megcsonkított országban a Magyar Földrajzi Társaság és a magyar földrajztudomány az elmúlt húsz év alatt alaposan kivette részét a Trianon által teremtett helyzet földrajzi és gazdasági tarthatatlanságának bizonyításában. A nemzetpolitikai szempontból elsőrendű munkára hivatott társaság 1923-ban ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ekkor már lassan megindult az építőmunka a magyar föld tudományos megismerésére, mert „azé a föld, aki tudományosan feltárja és ismeri is“ — mondotta Teleki Pál gróf. Már öt egyetemünk van, a budapesti műegyetemmel együtt. Eljött a munkamegosztás ideje, de rengeteg a megoldásra váró probléma is. 1890 óta folyik a Balaton-kutatás, 1901 óta pedig az Alföld kutatása. Hiányzott azonban a peremvidékek hasonló szellemű táj-tanulmányozása, jó meteorológusok, hidrológusok, vulkanológusok, morfológusok kellettek. Senki sem foglalkozott eljege-
