Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben
158 Kállay Ernő A Tegyeshánajsságok megoszlása a férj foglalkozása szerint: 40 30 20 10 so 40 30 20 A román tisztviselői kar szívesen keresett magának magyar élettársat. Ezzel magyarázható az a tény, hogy míg a világháború előtt a tisztviselői karnak csak 6,8 %-a kötött vegyesházasságot, ez az arány a román megszállás alatt 10,0 %-ra ugrik. Később aztán, mikor az államhatalom a vegyesházasságot kötő románokat nem tekintette megbízhatóknak, vagy válás lett a házasság vége, vagy pedig az illető magyar házastárs áttért görög-katolikus hitre és ezzel már meg is oldódott a vegyesházasság kérdése. Általában nag^ eltolódást tapasztalhatxmk a két periódus arányszámai között. A cselédek, szolgák és napszámosok aránya 24,4 %-ról leesik 7,5 %-ra. Mi ennek az oka? Amint már említettem, a vizsgált községek olyan helyen fekszenek, ahol mindenütt nagybirtokok voltak. Ezek román cselédséggel és napszámosokkal dolgoztattak. Az uralomváltozás után jött a földreform, az összes román és esetleg néhány magyar uradalmi cseléd, valamint a román napszámosok földet kaptak és törpebirtokossá vedlettek át. Ezt a birtokot kellett aztán gyarapítani: elkezdődtek a házasság révén való földszerzések. Tovább vizsgálva a kérdést, azt látjuk, hogy a vegyesházasságot kötő földművesek száma a magyar idők 39,6 %-ról a román uralom alatt felugrik 50,0 % -ra. Ez minden bizonnyal nemzetgazdasági szempontból is meggondolkoztató jelenség. Ebben az emelkedésben éppen az előbb említett földreform következményét szemlélhetjük. Nagyon jól tudjuk, hogy falun a föld és a vagyon döntő a házasságok megkötésénél. Tehát ebből a szempontból is nagy figyelmet érdemel a kérdés. Más foglalkozási ágaknál nem igen látunk eltérést a két periódus között. A munkások aránya a magyar uralom alatti 18,6 %-ról a román megszállás alatt leesik 15,0 %-ra. Ennek a jelenség-
