Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben
156 Kállay Ernő A VEGYESHÁZASSÁGOK KÉRDÉSE A VEGYESHÁZASSÁGOK feldolgozásánál mindenek előtt az érdekli az embert, hogy milyen mértékben történt beházasodás a magyarság közösségébe, azután pedig, hogy a vegyesházasságokon keresztül müyen mértékben távolodtak el magyar emberek a magyarság közösségétől és lettek a román népi közösség tagjai. Meg kívánom jegyezni, hogy feldolgozásomból kihagytam a cigányokat, akik az egész megszállás alatt hol magyaroknak, hol románoknak vallották magukat, aszerint, hogy érdekeik mit követeltek. A református vagy római katolikus cigányok mindig románokkal kötöttek házasságot, s ezután ők is áttértek a román élettárs vallására. Ebben a négy községben a világháborút megelőzően is elég nagy számban kötöttek vegyesházasságot, amint ezt a már említett 6—13 %-os arányszámmal szemléltettem, de a vegyesházasságok száma a megszállás alatt bizonyos mértékben emelkedett, amire már szintén felhívtam a figyelmet. A vegyesházasságok megoszlása házastársak nemzetisége szerint: abszolút számokban 1898—1918 1919—1938 magyar férfi román nő 52 58 román férfi magyar nő 34 62 összes 86 120 Összesen: 110 96 206 1898—1918 1919—1938 százalékban 60,5 39,5 100,0 48,3 51,7 100,0 Ha a statisztikai adatokat figyeljük, azt látjuk, hogy a magyar férfiak 1898 és 1918 között, valamint a román uralom alatt majdnem azonos számban vettek feleségül román nőket, csak a nőkhöz viszonyított arányszámban látunk bizonyos, 12,2 %-nyi csökkenést, ami az adott körülmények között természetes is. A világháború előtt a négy községben a vegyesházasságok 60^ %-ában vett el magyar férfi román nőt, a megszállás alatt 48,3 %-ban. Ámde míg a magyar uralom alatt 39,5 % arányban ment magyar nő román férfihez, a megszállás alatt 51,1 % arányban. Nagy emelkedés ez, mert ha tekintetbe vesszük, hogy bár a román állam különösen az első időkben nem szólt bele hivatalosan a születendő gyermek hova- tartozandóságába, közvetve mégis csak beleszólt, — pópa, jegyző, tanító, csendőrőrmester, stb. — tehát csak a veszteség képe bontakozhatott ki, amint azt később majd látni is fogjuk. Ha a házasodó felek megoszlását figyeljük nemük szerint, azt látjuk, hogy a román férfiak fokozatosan nagyobb számban vettek feleségül magyar nőt, nünt a magyar férfiak román nőt. Ennek magyarázata abban rejhk, hogy a románságot bizonyos mértékben ala- csonyabbrendűnek tekintették és csak a legszegényebb réteg keveredett vele, különösen az első időkben. Nem volt ebben semmi tudatos önvédelem az idegennel szemben, hanem csak bizonyos ösztönös elszigetelődés. A magyar nők helyzetében már mást tapasztalunk.
